Sztár a pácban

Váratlan vendég

Ariana szemszöge

- Milyen lenne már ha Maxon jönne hozzánk.-mesélte nekem April gondolatmenetét.

- Nekem mindegy, de ne valami IQ gyerek jöjjön, mert élve ásom el magam.-magyaráztam kikötéseimet.

- Ari, szerintem túlgondolod ezt az egészet. Elvégre miért engednének anyáék egy olyan embert a házunkba akinek nem jó az anyagi körülménye vagy ilyesmi?

- Ez mondjuk logikus.-tűnődtem el.

- Na látod. Van itt ész is.-mutatott fejére.

Tévedtem. Van a családban már egy IQ-s, nem kell ide mégegy. Viszont mi van akkor ha tényleg valami olyan ember jön hozzánk akinek nem éppen fényes az élete? Elvégre anyának az ismerőse és ezek szerint sokat köszönhet neki.

- Jó értem én, de most inkább megyek kiolvasni A katedrálist. Mindjárt a végére érek és már nagyon izgulok mi fog történni.

- Ácsi húgocskám! Előbb rendbe kell tennünk a házat.-állított meg April.

- Hogy érted, hogy rendbe kell tenni a házat?-vontam fel szemöldököm.

- Úgy, hogy a szobánkban a nappaliban és úgy az összes helyiségben rendet kell raknunk. Nem fogadhatjuk ilyen rumlis körülmények között a vendégünket.-mondta, mintha ez teljesen természetes lenne.

- Még mindig hiszel benne, hogy a te Maxonod jön hozzánk?-viccelődtem.

- Nem hiszem. Tudom.-mondta komolyan.

- Hát ez elég para...-tanulmányoztam arcát. Nagyon ijesztő fejet vágott.

- Most pedig pakoljunk mielőtt ideér.-szakított félbe.

A következő pillanatban pedig a kapucsengőnk hangja volt hallható. Már itt is lenne az a bizonyos ismerős?

- Nyitom!-harsogta April.

- Én pedig szököm.-mondtam alig hallhatóan.

Semmi kedvem nem volt az ismeretlenhez így beszaladtam a konyhába és a hátsó ablakon kimásztam. Nem kell félteni, mert már sokszor használtam kijáratnak. Például amikor suliból elkések ami elég solszor előfordul velem. Miután sikerült a hadműveletem elindultam legjobb barátnőm háza felé. Én okos pedig a telefonomat otthon hagytam amiért nem fordultam már vissza.