Sztár a pácban

Találkozás

Maxon szemszöge

Mikor kiszálltam az autóból megnyújtottam kezeimet majd körbenéztem a környéken. Egy egyszerű kis családi ház nézett vissza rám sárga falakkal. Miután kifizettem a taxit csomagommal elindultam a ház felé. Jobb később, mint soha alapon becsengettem a házba. Pár perc várakozás után nyílt az ajtó. Egy barna hajú lány nyitott nekem ajtót. Mikor találkozott tekintetünk furcsállva méregetett. Az nem lehet, hogy ilyen hamar lebuktam. Pár perc kínos csend után megszólaltam.

- Öm...Szia én lennék az anyukád ismerőse. Úgye jó helyre jöttem?-kérdeztem meg a biztonság kedvéért.

- Ezek szerint igen. Te jössz Los Angelesből?-vonta fel szemöldökét.

- Igen.-mondtam némi hezitálás után.

- Akkor valóban jó helyre jöttél. April vagyok és téged hogy hívnak?-nyújtotta felém kezét.

- Ma...akarom mondani Marcus vagyok. Bemehetnék, mert elég kényelmetlen itt állni miközben tele van a kezem.

- Jaj bocsi csak nem minden nap jönnek hozzánk Los Angelesből. Képzeld ahonnan jössz ott lakik a ledvenc énekesem is.

- Valóban? Hogy hívják? Hátha ismerem.-kérdezősködtem.

- Szerintem nem nagyon ismered, de Maxon Knightnek hívják. Ő életem szerelme.-áradozott; tulajdonképpen rólam.

- Tévedésben vagy, mert ismerem.

- Valóban?-csillantak fel szemei. De még mennyire ismerem...

- Igen. Nagyon jó énekes.-fényeztem magam.

- Jó? Sőt mi több, kiváló énekes.-érvelt mellettem. Remélem van itt valaki olyan is aki nem nagy rajongóm.

- És mondd csak April; van testvéred?-kérdeztem a lányt.

- Igen, de most nincs itthon.

Mielőtt megkérdezhettem volna hogy hívják egy nő jelent meg a konyhában (időközben ide jöttünk). Biztos ő lesz anya régi jóbarátja.

- Szia Ma...-hagyta abba mondatát amint rájött nem szabad tudnia lányának ki is vagyok.

- Marcus.-segítettem ki.

[...]

Már estefelé járt én pedig kiakartam menni kiszellőztetni a fejem. Ebből az Aprilból már sok volt mára. Nyitottam ki az ajtót amikor véletlen nekiütödőtt valaminek; vagyis inkább valakinek...

- Au!-tette kezeit a fájó ponthoz.

- Bocsi nem láttalak.-mentehetőztem.

Ránéztem az illetőre és egy szőke hajú tengerkék szemű lány nézett rám. Vagyis nem vagyok biztos benne, hogy szőke volt, mert tiszta kosz volt és alig lehetett ráismerni.

- Elnézést, de mit keres a házunkban?-vonta fel szemöldökét.

- Ariana te vagy az? Hogy képzeled, hogy elszöksz telefon meg minden nélkül?-löktött arrébb édesanyja.

- Bocsi anya, de semmi kedvem nem volt jópofizni az ismerősödnek aki itt fog lakni. Amúgy hol van? Már el is ment?-tudakolózott.

- Nem. Ő nyitott neked ajtót. Miért fogod a fejed?-nézett rá furán.

- Ez a téglafej nyitott nekem ajtót? Azt hittem April találta magának, hogy elfelejtse azt a Maxont akinek barátnője lett.

- Kikérem magamnak, hogy letéglafejezz! Amúgy Maxon Knightről beszéltek?-szólaltam fel.

- Mondd, hogy nem isteníted te is azt a nagy egomániást.-tettetett könyörgést.

Mielőtt azonban válaszolhattam volna anyukája közbeszólt.

- Ariana ebből elég. Menj a szobádba! Egyébként is hogy nézel ki? Tiszta kosz vagy. Alig lehet rádismerni.

A lány; név szerint Ariana szót fogadva édesanyjának felsétált a ház csigalépcsőjén majd eltűnt szemeim elől.