Sztár a pácban

Ki az a Blake?

Maxon szemszöge

- Tudod...-kezdtem bele miközben Ariana szemébe néztem. - Vissza kaptad!-kentem rá az arcára egy adag festéket a helyzetet kihasználva.

- Marcus!-kiabált miközben nevetve megpróbálta letörölni a festéket.

A következő pillanatban egy vaku villanását érzékeltük. A nagy fény hatására szemeim elé tettem kezeimet refleksz szerűen. Miután már nem láttam vörös pontokat megfordultam és Aprilt vettem észre kezében egy fényképezőgéppel és levakarhatatlan mosollyal az arcán.

- Ezt kinyomtatom.-jelentette ki mosolyogva.

- April. Ha akármelyik közösségi oldalon is meglátom én komolyan mondom kinyírlak!-fenyegetőzőtt húga az ujjával mutogatva.

- Nyugi van Ari! Egyébként is...Blake óta nem is nagyon beszélgettél másik fiúval.-a lány arcáról egyből lefagyott a mosoly amint végig gondolta mit is mondott. - Vagyis...

- Inkább menjünk vacsorázni!-kezdett el futni Ariana a ház felé.

- Nem úgy gondoltam!-kiabálta még utána nővére, de nem sokat ért vele.

Én pedig csak álltam ott, mint valami kirekesztett aki nem ért senkit. Lehet, hogy az a fiú a parkból ez a bizonyos Blake? Vagyis gondolom nem a szomszédról volt szó.

[...]

- Jó étvágyat!-mondtam majd neki láttam a spagettinek.

Ariana még mindig nem beszélt Aprillal és ezt észre is vette az édesanyjuk. Az édesapjuk gyorsan ette a falatokat, mintha valaki siettetné. Lehet még ki akart menni befejezni a lécek festését amit elkezdett. Arianaval befejeztük úgyhogy már csak lekellett festeni még egyszer.

- Ariana lányom, mi bajod? Miért nem szólalsz meg?-nézett rá kérdőn Susan, az anyja.

- Nem tudom. Talán kérdezd Aprilt, hátha ő ezt is hozzávágja a fejemhez, mint minden mást. Elnézést, de elment az étvágyam.-ált fel az asztaltól majd elindult gondolom a szobájába.

- Mi mondtál neki?-nézett az idősebbik Ross lányra édesanyja.

- Lehet, hogy véletlen megemlíettem Blaket.-vakargatta kínosan tarkóját.

Nem tudom miért, de kezdett egyre jobban ellenszenves lenni Blake pedig nem is ismertem.

- April. Tudod, hogy a húgodat mennyire megbántotta. Miért kellett megemlítened?

- Tényleg véletlen volt. Csak egyszerűen kijött a számon. Nem is gondolkodtam.

- Talán én tudnék vele beszélni. Nem ismerem ezt a bizonyos Blaket, de gondolom nem veszítek vele sokat.-mondtam az utolsó öt szót kínosan.

- Egy próbát megér. Viszont Marcus...ha mégjobban elcseszed a kedvét mehetsz vissza Los Angelesbe még mielőtt vasárnao lenne!-nézett rám szúros szemekkel Susan. Kezdek egyre jobban félni tőle.