Sztár a pácban

Ajándék

Ariana szemszöge

El sem hittem kit láttam a parkban. Mintha egy rémálomban lennék csak éppen ez a való életben történt meg. Miután sikerült a sokk hatása alól feleszmélnem végre eljutottunk a vásárláshoz. Nem is kell mondanom, hogy Marcus már az első tíz perc után elkezdte unni magát ezért beültettük őt egy gyerek megőrzőbe. Lehet már nem neki való volt ez a hely.

- Ariana szerinted ez milyen?-mutatott felém Courtney egy bajuszos pólót. Szünet utolsó napján lesz az osztálytársunk születésnapi bulija és arra kerestünk ajándékot.

- Hát nem is tudom. Ez nem annyira az ő ízlése. Mi lenne ha mondjuk valami CD-t vennél neki? Azokat gyűjti nem?

- Tényleg! Te mit vettél neki?-nézett rám mosolyogva.

- Majd meglátod. Nem szeretném elmondnai.

- Értem én. Nem találtad még ki mit vegyél ezért azt mondod, hogy már megvetted de nem akarod elmondani micsodát.-állapította meg.

- Ez nem is igaz!-vágtam rá. Igazából egyből rájött.

- Aha. Nekem viszont mennem kell, mert még be kell ugranom anyához. Elfogyott a liszt.

- Értem én, nem várathatod meg a kuncsaftokat.-mondtam komoly fejjel.

- Igen, igen. Na szia és add át Marcusnak is.-mondta két puszi kíséretében.

- Mit, hogy be kell menned anyukádhoz a cukrászdába, mert elfogyott a liszt így nem tud tortát sütni?

- Nem. Hanem, hogy elmentem és köszönj el tőle helyettem.-nevetett.

- Rendben. Biztos hiányozni fogsz neki.

[...]

Mikor elmentem a gyerek megőrzőbe nem hittem a szememnek. Marcus ott rajzolgatott az öt évesekkel és láthatólag nagyon jól el is voltak. Az eszem megállt. Amint odamentem a nőhöz aki valami recepciós féleség volt (ő mondta, hogy így hívják) azt láttam az arcán, hogy nagyon örül a jelenlétemnek.

- Végre! Már azt hittem sosem jön. Ahoz képest, hogy már nem kisgyerek akit hozott elég szófogadatlan. Még csak most sikerült leültetnünk. Egészen eddig össze-vissza ugrált és azt kiabálta, hogy ő Tarzan.

Én csak pislogtam nagy szemekkel. Ennél még egy ovódás is kulturáltabb. Pláne ha egy tizenakárhány éves gyerekről van szó...

- Elnézést! Tudja otthon nem nagyon engedik meg neki, hogy bármit csináljon. Általában templomba kell járnia vagy esetenként elmenni a sarki boltba kenyérért. Egyébként a szobájában szokott ücsörögni. Szólna neki, hogy jöjjön ki?

- Semmi baj, megértem. Nekem is van egy ilyen húgom. Máris szólók neki, egy perc türelmet kérek.-indult el.

Na ezt a műsort egy élmény volt nézni...