Sztár a pácban

Az Eset

Ariana szemszöge

Fent ültem a szobámban és csak néztem ki a fejemből. Egyszerűen csak mérges voltam Aprilra amiért felhozta "Az Eset"et. Nem szerettem volna ha más is tud róla a családom és Courtneyn kívül. Arra eszméltem fel, hogy valaki kopogtat az ajtómon.

- Nem érdekel April!-kiabáltam ki,mert azt hittem nővérem az.

- Nem April vagyok.-jött a válasz a túloldalról.

- Gyere!-sóhajtottam egy nagyot.

Nyílt a faajtó majd Marcus lépett be rajta. Leült az ágyam szélére és csak nézett szótlanul.

- Elmondod mi történt?

Vettem egy nagy levegőt.

- Blake a volt barátom. Tudom most biztos hülyének nézhetsz amiért nem valami olyasmit mondtam, hogy miatta törtem el a kezem vagy ilyesmi.-nevettem kínosan.

- Miért néznélek hülyének? Mindenkinek lehet volt barátja vagy barátnője.-szórakozott bénaságomon.

- Tudom csak...még senkinek nem meséltem róla a családomon és Courtneyn kívül és hát tudod...nem könnyű nekem erről beszélnem.

- Megértem. Én sem mesélném el a történetemet egy idegennek. Mondjuk múltkor egy idős bácsi leült mellém a buszon és csak úgy elkezdte mesélni miért ette meg egy kecske a kalapját.-nézett rám komoly arccal.

- Egy kecske a kalapját?-nevettem hangosan. - Na de mindegy nem terelem a témát. Elvégre jobb hamar túl lenni rajta. Nem igaz? Szóval mint mondtam Blake a volt barátom. Hat hónapig voltunk együtt. Igazából nagyon jól megvoltunk meg minden. Aztán...kaptam egy üzenetet az egyik barátomtól. Elolvasta a kijelzőn és hát kicsit félre értette. Elkezdtünk veszekedni; nem hitte el nekem. Azt hitte megcsaltam ha nevezhetem így. Annyira elfajult a veszekedés, hogy megütött. A végén a kórházban kötöttem ki. Sok vért vesztettem ezért nehezebben épültem fel. Ezt is ő okozta.-mutattam felé csuklómat amin egy heg ékeskedett. - Azóta nem is beszéltünk. És még csak bocsánatot sem kért. Eltűnt, mintha elnyelte volna a föld.-kezdtem el könnyezni.

- Semmi baj.-ölelte át vállamat és éreztem citromos illatát. - Ha nem hitte el neked akkor nem is szeretett igazán. Elvégre nincs kapcsolat bizalom nélkül.-próbált meg felvidítani.

- Köszi, de ezt már egyszer Courtneyval is eljátszottuk. Engem csak az a két dolog zavar, hogy miért nézte meg az üzeneteimet és April miért hozta fel ezt a témát.

- Ez mikor történt?-érdeklődött miközben kiszedett egy tincset a szememből.

- Hát mindennek már fél éve. Vagyis ha még mindig együtt lennénk a jövő héten lenne egy éve.

- Hol találkoztatok? Az iskolába?

- Nem, szerencsére idén már nem egy iskolába járunk. Egy évvel felettem járt és most vették fel elvileg egy washingtoni egyetemre. Vagyis innen négy és fél óra az út.

- Hát az tényleg jó messze van. Neked melyik a legmesszebbi hely ahol jártál?-nézett rám érdeklődve.

- Brazília. Neked?

- Talán...-gondolkodott. - Ausztrália.

- Ausztrália?-kepedtem el. - Én Párizsba szeretnék eljutni.-álmodoztam.

- Párizsba? Már voltam és nagyon finom a Croissantjuk. Viszont ne fogadj el tőlük parfüm illatú zsebkendőt! Egy hétig tüsszentettem miatta.

- Vagy csak szimplán allergiás vagy rá.-nevettem rajta.

- Látod ez sokkal jobban áll neked.

- Micsoda?-kérdeztem kíváncsian.

- A nevetés. Sokkal szebb vagy amikor nem szomorkodsz Blake miatt hanem őszintén mosolyogsz.-mondta komolyan a szemembe nézve én pedig nyakig elpirultam.