Már legalább 2 órája fagyoskodok az utcán. Nagyon hideg van és fázok, furcsán néznek rám az emberek, bár nem csodálom. Fáj a fejem már lassan az ájulás szélén állok úgy el gyengültem. Nem tudom merre lehetek. Valami kávézót vagy hasonlót kellene találnom.
Befordultam a legközelebbi macskaköves utcába és mentem a legnagyobb fény felé amit láttam. Egy elég flancos étteremnek tűnt de nem érdekelt most az, hogy vagyok felöltözve, bemegyek.
Épphogy beértem és a lábaim nem bírták tovább lerogytam a laminált padlóra és egyből egy pincér szaladt hozzám. Kérdezgetett és láttam az aggodalmat az arcán de mikor válaszolni akartam elsötétült minden és se kép se hang. A fények bántották a szememet így hunyorítva próbáltam kinyitni. Egy már a hosszú évek alatt ismerőssé vált környezetben ébredtem. Ismét kórházban, kezdem unni és anyáék is ki lehetnek már. Egy magas férfi sétált be, mosolyogva egy nála olyan 10 évvel fiatalabb nővel az oldalán. Megálltak mellettem és elmondták hogy pár órája hoztak be, mert elájultam egy étteremben. Elgyengültem és eléggé kihűltem de jól leszek, holnap hazamehetek. És nevetve közölték, hogy az ilyen csinos, fiatal lányok csínyán bánjanak az alkohollal. Látták, hogy megértettem mindent és nem vettem sértőnek a poént és elindultak ki.
-Elnézést. A szüleimnek szóltak?
-Igen persze 1-1,5 óra múlva körülbelül itt is lesznek.
-Rendben, köszönöm.
Gondoltam sétálok egy kicsit persze az infúziót húznom kell magammal, a kórházi köntös olyan biztonságot ad. Ezt szeretem a kórházakban mindenki egyenrangú. Leültem a társalgó kanapéjára és néztem az ablakot amin egyre lassabban csorogtak végig az esőcseppek. Szomjas lettem és a nagy asztalon lévő poharak és a mellette lévő gőzölgő kancsó kellemes érzéssel töltött el. Biztos tea lehet benne. Próbáltam felállni de visszahuppantam. Azt hittem egy fél órát biztos itt fogok elszenvedni mire egy kellemes ismerős hang szólított meg.
-Segítsek?
Felnéztem és mikor felismertem, hogy a látomásomból a folyosós fiú az nem tudtam mit mondani.
-Öm..öm.. Teát szeretnék inni.
-Rendben.
Öntött ki nekem és finoman a kezembe adta. Furcsa volt az arca, lehet ő is felismert?
-Köszönöm. Ne haragudj de találkoztunk már?
-Nem tudom, lehet. Itt dolgozom. Az is lehet, hogy itt láttál már.
Megfordult és készült elmenni.
-Igen, lehet. De valami más helyszín dereng.
Mikor ezt kimondtam megtorpant és háttal állva azt mondta "lehet". És elviharzott.
Soká jött össze de össze jött. 😘😘
YOU ARE READING
Látomás
Random/Saját,ne lopd! /Nem minden rész tartalmaz ilyesztő részletet. "Egy lányról szól akit látomások és külön féle lények kisértenek. Szüleivel és öccsével él. El kell költöznie meg szokott városából és barátaitól. Új barátokat, ellenségeket szerez. És í...
