Látomás

1.Különleges vagyok..nem is tudom. Kinek mi a különleges.

Az ország egyik legszebb városában élek Tokajban. Már 7 éve, hogy úgy élek a családom bolondnak tart. De nem az a megvetős fajták, édesanyám és édesapám inkább azok a féltő típusúak.. szóval ha tehetnék burokba zárnának.. Az öcsém egy tipikus 14 éves lázadozó fiú, nem nagyon beszélünk néha nyúzzuk egymást, de legalább ez normális.
10 éves voltam mikor megváltozott minden. Akkori szobámban a gyerekkori barátnőmmel Emesével játszottam, hirtelen elsötétült minden.. Megláttam magam előtt egy szőke kislányt talán 6 éves lehetett, ahogy játszott úgy nézett ki akár egy szőke, zöldszemű tökéletes baba. Hirtelen olyan érzés nyilalt belém mintha ismerném, magamat láttam benne. Olyan volt az egész mint egy néma film. Tudtam ő Sziszi, az édesanyja lent a konyhában beszélget a húgával, az apukája kint az utcán sétáltatta a labradorjukat Pamacsot. A bátyja Kristóf lent TV-zett. Sziszi szaladt lefelé a lépcsőn megpillantotta keresztanyját és nyakába ugrott, édesanyját kérlelni kezdte, hogy had menjen vele. Nem hallottam még mindig semmit, de olyan volt mintha tudnám mi történik.. Nagy nehezen anyukája belement, hogy elmenjen, annyira megörült annak, hogy mehet és szaladt is felfelé pakolni. Indulásra készen állva leszaladt, apukája is pont hazaért, tájékoztatva lett az eseményekről azt mondta rendben és kért egy búcsú puszit. Elköszöntek és beszálltak egy taxiba. Integetve mentek el, egy 10 emeletes háznál álltak meg aminek a 6. szintjén a 211-es számú lakásban lakott keresztanyja, Anna . Felmentek Sziszi kiszórta a játékait és játszani kezdett. Anna főzni kezdett kedvezni akart a kicsi keresztlányának mert nem sokat tudnak együtt lenni a munkája miatt sokat utazik. Észrevette, hogy a majdnem kész ételhez hiányzik egy fontos hozzávaló felkiáltott:
-Kicsim el kell ugranom a szomszéd boltba nagyon sietek, bezárom az ajtót ne nyúlj semmihez.
De Sziszi nem hallotta, elaludt.
Bár ne ment volna el...