/Saját,ne lopd! /Nem minden rész tartalmaz ilyesztő részletet. "Egy lányról szól akit látomások és külön féle lények kisértenek. Szüleivel és öccsével él. El kell költöznie meg szokott városából és barátaitól. Új barátokat, ellenségeket szerez. És í...
-Sziasztok fiúk! Talán összebeszéltetek? ~hallom ahogy kacarászik a fiúknak. -Nem dehogyis. ~hallom ahogy Kris elneveti magát. -Sziasztok. ~köszönök végre én is mikor kiértem hozzájuk. -Szia. ~mindketten rám mosolyogtak. -Indulhatunk? ~kérdőn nézve nyújtotta felém a kezét Kris. -Persze! ~Emese Dávid karjába karolt és indult meg kifelé. -Sziasztok! Majd jövök. ~kiabáltam vissza anyáéknak.
Beültünk az autóba és egy nagyon szép égőkkel kidíszített étteremhez mentünk a város másik végén. Van egy olyan érzésem, hogy Emese alig várja már az italokat, hogy bevethesse magát. Nekem olyan furcsa, hogy ő valami kényszert érez arra, hogy felszedjen valakit vagy kapcsolatban legyen. Nem bánom és nem ítélem el mert már ismerem tudom, hogy nem a szex a lényeg nála csak az érzés. Valahogy mindig benne lesz az a szeretethiány amit fel akar tölteni.
-Detti... Hahó. Föld hívja Dettit. ~Emese lóbálja a kezét az arcom előtt. Annyira elgondolkodtam, hogy fel se tűnt ahogy bejöttünk. -Igen? -Te mit fogsz kérni? -Amit Krisz kér az jó lesz nekem is. ~halványan elmosolyodtam és egy kicsit zavarba is jöttem. -Rendben. ~mosolyogva húzta ki nekem a széket Krisz, hogy le tudjak ülni. -Nem, mi még elmegyünk mosdóba. ~megragadta kicsit erősen a karomat Emese amire felszisszentem. -Akkor a kabátotokat elveszem, ha szabad. -Persze,hogy szabad. ~Emese lelkesen adta Krisz kezeibe a két kabátot.
Ahogy beértünk a mosdóba nem bírtam szó nélkül hagyni.
-Ennyire pisilned kell vagy izgulsz? ~gyilkos tekintettel fordul felém. -Jól van nem kell ilyen elmebeteg tekintettel nézni rám..ez egy szimpla kérdés volt.. ~nem bírtam ki nevetés nélkül. -Nagyon jól tudod hogy a hólyagomnak semmi baja. De ez az első igazi-normális randim már hosszú idő óta. -Nyugi,mindenkit egyből meghódítasz. Nem lesz ez másképp Dáviddal sem. -Jól van nem izgulok csak ne mondj ilyen hülyeségeket. -Nem hülyeség, ajánlom is! De ha már bejöttünk én elmegyek mosdóba. -Rendben megvárlak.
Mikor végeztem és kiléptem az ajtón majdnem elestem mert a mankóm megcsúszott.. Lesokkolt.. Az egész mosdó vérben úszott. Rajtam kívül senki nem volt bent. A lábamat néztem ahogy előrébb léptem lassú fodrozódások jelentek meg.. Halkan léptem, valami megmagyarázhatatlan félelem járta át a testemet. Olyan mintha a halvány lámpafénytől káprázna a szemem de nem, nincs tükörképem.
Lassan, óvatosan indultam meg az ajtó felé ahogy kiléptem rajta és körbenéztem mindkét oldalra hosszú végeláthatatlan folyosó nyílik.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Óvatosan kilépek a száraz szőnyegre, mögöttem halk nyikorgással becsukódott az ajtó, és nem tudtam hirtelen merre induljak. Jobbra indultam remélve, valami ajtóhoz tévedek ami kivezet ebből a rémisztő látomásból. Ahogy haladtam előre a halvány fényt kitűzve célnak ami a folyosó végén pislákolt, lépteket hallottam magam mögött de ahogy hátrafordultam nem láttam senkit a sötét folyosón. Olyan hangokat hallok visszhangozni mögöttem ami arra emlékeztetet mikor elhúzzuk a függönyt vagy egy nagyon régi ajtót nyitnának ki és csuknának be óvatosan és halkan mégis nyikorog. Ahogy hangosodnak megállok és a hangok irányába fordulok.. Hiába próbálom erőltetni a szemem mégse látok senkit és semmit. A hangok hirtelen elhallgatnak de nem tudok megkönnyebbülni.. A hátam mögött ropogást hallok. Hirtelen megfordulok és támadó pozíciót veszek fel hátha szükséges.
-Aj-aj.. Le ne karatézz kislány. ~egy komoly barna hajú fiú áll a falnak támaszkodva. Igyekszem nem feltűnően végignézni rajta. Olyan 180 cm körül lehet, sötétkék farmerja olyan mintha új lenne és szürke belebújós pulcsi ellenére is látszik, hogy kidolgozott teste van és semmi esélyem nem lenne ellene szóval felesleges a nagy támadó pozícióm. Mondjuk nem értem, hogy a sportcipő és pulcsi hogy jön a farmerhez de mindegy is.
-Azért le ne essen az állad.. ~gúnyos megjegyzése hozott vissza a helyzetbe miszerint egy látomást élek át és a véres mosdóból jöttem ki egy végeláthatatlan folyosóra ijesztő hangok jöttek mindenfelől és most egy ismeretlen nálam egy olyan 6 évvel idősebb egész helyes fiú áll előttem. Na jó átéltem már sok mindent de ez egyre zavarosabb már nekem is.
-Ki a fene vagy te? -Mond meg te, hogy kerültél ide? Nem kellene itt lenned. -Na nem mondod.. Micsoda géniusz vagy. -Na-na kis barna hátrább az agarakkal. Nem értesz te semmit. -Hát azt biztos nem értem, hogy mit keresek itt és te mit keresel itt és hol vagyunk. Volt már sok látomásom de itt még nem jártam. -Volt már látomásod? -Már 10 éve történik ez velem.. Várjunk csak! Nem fogok egy idegent tájékoztatni a dolgaimról. Merre jutok ki? -Nem lehet innen csak úgy kijutni. Ez nem így megy sajnos, bonyolult. De ha mázlid van észhez térsz és nem kell visszajönnöd ide. -Te mióta vagy itt? -Nem jót kérdezel.. -Akkor elmondod a neved? -Noel. És a tied? -Detti. Ha továbbmegyünk se lesz kiút? -Sose lehet tudni mikor mi fog történni. -Akkor menjünk, persze ha akarsz. ~egy kis pir jelent meg arcomon el is felejtettem milyen közvetlen vagyok ezzel a látomás fiúval, Noellel. -Rendben, nekem sok időm van legalább nem egyedül bandukolok.
Már nem tudom mióta mehettünk csendben egymás mellett de egyre zavarbaejtőbb lett. Már éppen meg akartam szólalni mikor észrevettem egy barna, újnak tűnő ajtót pár lépéssel előttünk. Gyorsabban kezdtem lépkedni és egy lépéssel előtte megálltam. Noel nem szólt semmit csak csendben állt mögöttem. Végigsimítottam az ujjammal a szépen virágokkal díszített ajtón. Majd megfogtam a kilincset és mielőtt lenyomtam volna hátrapillantottam.
-Te is jössz?
Nem mondott semmit csak nemlegesen megrázta a fejét és egy elég lehangoló félmosolyra húzta a száját. -Remélem még találkozunk. Rég találkoztam olyan szép lánnyal mint te. -Én is remélem. ~viszonoztam mosolyát és visszafordultam az ajtóhoz, lenyomtam a kilincset és kiléptem.
-Na végre azt hittem már szorulásod van. ~kicsit paprikás tekintettel néz rám Emese. -Nyugi.. Kezet mosok és mehetünk.
Vajon hol voltam? Mi lehetett az a hely és ki lehetett az a fiú.
Sajnálom babák, hogy ilyen sokára hoztam az új részt de most már bele húzok! Puszika. 😘 ⭐Csillag 🤗Komi
