/Saját,ne lopd! /Nem minden rész tartalmaz ilyesztő részletet. "Egy lányról szól akit látomások és külön féle lények kisértenek. Szüleivel és öccsével él. El kell költöznie meg szokott városából és barátaitól. Új barátokat, ellenségeket szerez. És í...
Reggel nyűgösen keltem, mert nem sokat aludtam amilyat a tökfilkó miatt. A telefonom ébresztett, apa már dolgozik anya pedig éppen az öcsémet próbálja fel kelteni.. Negyedik neki futásra sikerül kiráznia az ágyból. Régen mindig sétáltunk a suliba, de mivel ez új hely eleinte anya el visz minket. Pár utca van a sulink között, így valószínű járhatok majd én Botiért. Elmélkedéseimből öcsém nyűgös hangja zökkent ki. -Anya már 14 éves vagyok ugye járhatok egyedül?? ~néz rá boci szemekkel (erre èn tanítottam) bevált módszer. -Nem is tudom.. ezt majd megbeszéljük még, jó? Öcsém egy grimasszal és egy váll rántással bele egyezett a dologba. Mentem fel a szobámba a táskámért, mire be csapódott az ajtó. Hátra fordultam aztan mögöttem a függöny is össze húzódott.. Félve de meg fordultam. Nem volt ott senki illetve semmi. Oda sétáltam a függönyhöz szépen lassan meg fogtam a függöny egy egy szélét, hogy szét tudjam rántani egy gyors mozdulattal. Nagy levegőt vettem és mikor már el akartam rántani észrevettem hogy a függöny alól se szűrődik már be fény. Felnéztem, megragadtam és elrántottam. Sötétség volt kint semmit se láttam, az ablak be párásodott.. közelebb hajoltam hát ha látok valamit, de hirtelen két kéz csapódott az ajtóm párás üvegére.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Úgy megijedtem, hogy hátrálni akartam, de le estem a földre. Meredten bámultam a terasz ajtót amin a kezek lassacskán végig csúsztak a kilincs felé és lassan elkezdett lefelé kanyarodni a kilincs..A hátam mögött hangokat hallottam, mire hirtelen oda kaptam a fejem és anya be lépet az ajtómon. Ilyedten rám nézett. Mikor láttam, hogy ijedten figyel gyorsan próbáltam oldani a feszültségen és rá mosolyogtam. -Minden rendben? ~kérdezte miközben felém sétált. -Persze, mindjárt mehetünk. ~mosolyogtam rá és megragadtam kezét, majd fel pattantam. -Rendben, lent várunk a kocsinál. ~mosolyodott el végre ő is. Mihelyt ki ment az ajtón sóhalytottam egy nagyot és táskámat a hátamra dobtam. Ahogy az ajtóhoz értem megfogtam a kilincset és vissza néztem a szobámba..valaki ült az ágyamon és kifelé bámult az erkély ajtómon. -Mire haza érek tűnj el! ~Mondtam komoly, normális hangnemben hiába féltem, majd becsuktam magam után az ajtót. Leszaladtam a lépcsőn, megragadtam a felakasztott kulcsot és amint kiléptem a házból bezártam az ajtót. Oda futottam a kocsihoz és beszálltam előre az anyós ülésre, bekapcsoltam az övemet anyára néztem, hogy ezzel jeleztem indulhatunk a suliba.
