/Saját,ne lopd! /Nem minden rész tartalmaz ilyesztő részletet. "Egy lányról szól akit látomások és külön féle lények kisértenek. Szüleivel és öccsével él. El kell költöznie meg szokott városából és barátaitól. Új barátokat, ellenségeket szerez. És í...
Ő is csak lepetten állt előttem. Aztán meg ragadta a csuklóm és ki húzott az ajtón. -Beszélhetnénk? ~ilyedten nézett rám. -I-igen..~dadogtam a választ. -Ki az kicsim? ~kiabált anya. -Csak Kitti. Mindjárt jövök beszélünk egy-két szót. ~kiabáltam be neki és be csuktam az ajtót. Elkezdett húzni maga után. Megelégeltem amikor már az idős néni udvarához értünk és ki rántottam a kezem kezei közül. -Mit akarsz Robi?~ álltam meg mögötte és vártam, hogy felém forduljon. -Ne haragudj rám azért ami a suliban történt.. ~motyogta nekem háttal állva. -Nem haragszok, csak nem értem miért voltál annyira bájgúnár a suliban.~le hajtottam a fejem a mondatom végén. Hirtelen szembe fordult velem meg ragadta kezem és magához ölelt. Annyira meglepődtem, hogy csak pislogtam..aztán kezeim dereka köré kulcsoltam és magamhoz öleltem. Arcomat bele fúrtam mellkasába, annyira jó érzés, finom férfias illata van. -A suliban az az oldalam a megszokott..azt kell játszanom a fiúk előtt, így van helyem köztük. ~miközben mondta az állát a fejemre tette és olyan szomorúan mondta.. -És Gabi?~el engedtem és szemeibe néztem. -Őszintén szólva jogosan haragszik, mert mikor próbált össze jönni Vanesszával akkor én is el kezdtem neki udvarolni csak, hogy idegesítsem. És majdnem az enyém lett.. Így riválisnak tekint.~vakarta a tarkoját miközben mondta. -Hmm.. értem. Pedig, ha az az igazi oldalad amit nekem mutatsz, akkor sok barátod lenne.. és nem kellene meg játszanod magad. ~lehajtottam a fejem, mert ha tovább nezem a boci szemeit el pirulok. Állam alá tette a kezét és felemelte, hogy a szemembe tudjon nézni. -Akkor szent a béke?~rám kacsintott. Éreztem ahogy az arcom el vörösödik.. -P-persze.~dadogtam zavaromban mosolyogva. Lassan szájára tévedt a szemem, annyira puhának tűnik az a két rózsaszín párnácsanka. Aztán a szemébe néztem és éreztem hogy egyre közelebb hajol hozzám.. De elfordítottam a fejem mielőtt meg csókolhatott volna. -Ő.. nekem vissza kell mennem vendégeket várunk. ~mondtam hallkan miközben vissza néztem rá. -Rendben, majd beszélünk. ~kezemért nyúlt és lehelt rá egy apró csókot. -Szia 'szép mosoly'. ~rám kacsintott és elindult. Annyira zavarba jöttem, hogy nem is tudtam mit mondjak. Mikor ki estem a tranzból gyorsan vissza trappoltam a házunkhoz. Tuti ott vannak már a vendégek és anya le fog szidni, hogy milyen sokáig "beszélgettem". Gyorsan be rontottam a házba. -Bocsánat, hogy eddig ki maradtam!~lihegtem hangosan. -Szia kicsim, semmi gond. Ismerd meg a szomszédainkat. ~mosolygott anya. -Szia Laci vagyok, a kis lányom Flóra és a fiam Dávid. ~mondta kezet nyújtva a férfi és adott két puszit. -Jó estét az én nevem Detti. ~viszonoztam kedvességet. -Sziasztok.~mosolyogtam a kislányra aki olyan öcsém korú lehet és az ismerős szőke pirult arcú fiúra. -Szia Detti nagyon csinos vagy!~mondta nekem hangosan az aranyos de vagánynak tűnő csajszi. -Köszii~mosolyogtam rá a tarkómat vakargatva. -Sz-szia.. ~motyogta a döbbent fiú. -Sziaa eladó fiú, látod nem kellett sok idő és találkoztunk.~rá kacsintottam. -Igazad van.~még jobban zavarba jött. -Na fiatalok együnk.~Laci vigyorogva néz rám. Szó fogadóan le ültünk én Laci és Dávid között ültem le. Anya finomat főzött mint mindig, kellemesen telt az idő nevettünk, beszélgettünk, sokat dicsért Flóra és Dávid is amivel néha zavarba hoztak. Elkérték a számunkat és mi is az övekét. Úgy vettem észre Boti lesi Flóra minden szavát úgy ahogyan David az enyémeket. Elbúcsúzásnál megöleltük egymást és adtunk két puszit mindenkinek. -Detti bármire lenne szükséged nyugodtan hívj, tudod, hogy én egyből ugrok. ~mosolygott rám kis szerényen Dávid. -Rendben. ~mentem bele mert olyan megnyugtató volt. -Majd ha úgy lesz, gyertek még át szívesen, látunk akár mikor.~mosolygott anya aranyosan ugyan akkor nyomulósan a vendégeknek. Már el telt vagy egy óra mióta elmentek, ez idő alatt én már le is tusoltam és be is pakoltam holnapra. Majd Emesét szeretném felhívni skypon, de csak kereken fél 10-kor hívom hogy biztos ne zavarjak a sorozatozásba. Anya be nyitott halkan a szobámba. -Jaj de jó, ébren vagy kicsim. ~meg könnyebült sóhaj hagyta el a száját. -Persze még nem beszéltem Emesével se. ~mosolyogtam rá. -Meg tennél nekem egy kis szívességet?~egy erőltetett vigyor került arcára. -Mi lenne az? ~kérdeztem kicsit aggódva. -Apád már elaludt az öcséd fürdik én pedig tudod, hogy nem erőltethetem meg magam. Le kellene vinni a pincébe egy nagy dobozt mert apád délután be rakta a szobánkba, hogy ne legyen szem előtt a szomszédoknak de így nem tudok közlekedni. ~hadarja el ezt a sok hablatyot. -Igen le viszem mindjárt. ~felhúztam egy pulcsit. -Jójó majd tartom az ajtókat. ~sietett előre. Meg volt a doboz, mentem lefelé vele a pincébe. Hát mit ne mondjak tényleg nagyon nehéz... Az ajtó hirtelen be csapódott és a villany pislákolni kezdett.. Csak azt hallottam, hogy anya kiabál. -Kicsim!!! Boti! Drágám gyertek gyorsan. ~hallom hogy próbálja ki feszíteni az ajtót, sikertelenül. A villany kialudt, én szorongattam a dobozt, mint ha lenne esélyem elhajítani ha kell.. Valamit látok de nem tudom mi lehet az.. De mikor közelebb jött.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
El sikítottam magam és el ejtettem ilyedtemben a dobozt ami a lábamra esett és annyira fájt, hogy azt hittem be pisilek. Össze estem és már csak annyira emlékszek, hogy apa szalad lefelé a lépcsőn.
