Miraculous Katicabogár és Feketemacska kalandjai - Egy rajongó szemével

Marinette ajánlata

Sziasztok!  Tudom, hogy nagyon régen volt rész, de mostanában nem volt időm írni, amiért elnézéseteket kérem. Szeretném megköszönni minden követőmnek, hogy olvassa a könyvemet, és az 1000 fölötti megtekintést. Szuperek vagytok. Nagyon szépen Köszönöm! kellemes olvasást a következő fejezethez. 

Marinette végigsietett a mellékfolyosón. Katicaként ismerte az össze ilyen rejtett részt. Nem akart a kamerák elé kerülni. Mindig megnézi az összes divatversenyt, és minden riporter interjút szeretne készíteni a nyertessel. Hát ő pont ezt a nagy nyüzsgést akarta elkerülni. Kicsi kora óta nem rajongott az efféle felhajtásokért maga körül. Ő az a fajta lány volt aki szerényen meghúzódik, ha pedig valami sikert elér annak örül, de természetesen tudja, nem csak az ő érdeme. A főbejárathoz indult. Édesanyjával úgy beszélte meg a verseny után rögtön ott találkoznak. Kellemes meglepetés volt a számára, amikor meglátta édesapját anyukája mellett.
- Anya, apa! Úgy örülök, hogy mind a ketten el tudtatok jönni! – kiáltotta vidáman a copfos.
- Olyan büszke vagyok rád, Marinette! – mondta Sabine a könnyei között.
- Az én kislányom! Előre tudtam, hogy te fogsz nyerni! – lelkesedett Tom, és pacsizott a lányával.
Ez után a család beült az autóba, és hazament a Gotlib utcába.

A hotelben megkezdődtek a rendrakások, az étterem pedig zsúfolásig volt vendégekkel. Adrien mindenhol Marinette-et vagy a szüleit kereste, de sajnos egyiküket sem látta. Már amikor éppen feladta volna a keresést, meglátta Alyat.
- Szia Alya! Láttad Marinette-et?
- Nem, pedig én is őket keresem.
A smaragd szemű bólintott egyet, majd tovább állt. Közben összetalálkozott Ninoval, és neki is feltette a költői kérdését.
- Hát tesó, már megint lekésted! A szüleivel ment el, alighogy vége volt a ceremóniának.
Adrien szomorúan visszament apja mellé.
*Gondolhattam volna, hogy elsőként fog távozni, mielőtt mindenki tőle kérdezgetne! Na de majd később felhívom* - cikáztak a gondolatok a fiú fejében.

Közben a Dupain-Cheng család haza ért, és a győzelem örömére Sabine tortát sütött, amibe Marinette is segített (persze miután átöltözött). Éppen vacsora vége felé jártak, amikor megszólalt a telefon
- Felveszem! – mondta Cheng asszony.
- Igen? Akkor idehívom, hogy mit szól hozzá – válaszolta Sabine a telefonba – Marinette kérlek gyere ide.  Chamack asszony szeretne veled beszélni.
- Jó estét! Miben lehetek a segítségére? – kérdezte a lány, amint átvette a kagylót.
- Szia! Szeretnék veled holnap egy interjút készíteni nálatok. Ez egy élő adás lenne, amiért megnyerted a versenyt. Mindenki kíváncsi a rejtélyes lányra, aki ennyire lenyűgözte Gabriel urat. Tudom, hogy nem szereted a nagy rivalda fényt, ezért gondoltam erre a megoldásra
- Köszönöm! Tetszik az ötlet – lelkesedett a kék szemű.
- Pompás, akkor holnap dél körül a pékségbe megyek a stábbal, hogy előtudjunk készülni. Szervusz Marinette, és még egyszer gratulálok a győzelmedhez – búcsúzott a riporter.
- Viszont hallásra. Szép estét!

Eközben édesanyja már mindent elmesélt Tomnak, aki még jobban büszke volt a lányára mint eddig. Megették a vacsorát, a tortát, közben pedig beszélgettek. Az étkezés után Marinette elmosogatott, Sabine pedig rendet tett. Az interjú miatt igyekeztek hamar nyugovóra térni.
- Olyan büszke vagyok rád Marinette! – mondta kis kwamija.
- Köszönöm Tikki, de a barátaim és főleg Adrien nélkül nem nyerhettem volna. Holnap nem lesz tanítás, de pénteken viszek egy kis sütit az osztálynak.
- Na de most már aludj Marinette. Jó éjt! – köszönt tőle a kis lény. A kék szemü megsimogatta Tikkit, és aludt.

Térjünk vissza a La Grand Parisba. Miután vége volt a fogadásnak Adrien már nagyon unta az egészet. Tervei szerint Marinette-el akarta tölteni az estét, de sejthette volna, hogy amint vége a díjátadónak a lány el fog tűnni. Agreste urat ellepték a riporterek, mindegyik a titokzatos kisasszonyról akart tudni, aki hirtelen elillant az eredményhirdetés után. Míg apjára várt, észrevette Chloét és utána eredt.
- Chloé! Várj! – szólt utána a smaragdszemű. A lófarkas meg állt, és elővette a bájvigyorát
- Adriii drága! Rájöttél, hogy egy magam fajta lány jobban illik hozzád? – közben a fiúhoz dörgölődzött, ám a szőke fürtös eltolta.
- Chloé csak hogy tudd Marinette a barátnőm! Csak azért állítottalak meg, hogy ezt a képedbe mondjam – Adrien levette a szöszi kezéről a lopott karkötőt.
- Hallatlan! Sértő rám nézve, hogy neki akarod adni ezt a dizájner cuccot. Arról meg nem is beszélve, hogy mi sokkal jobb páros lennénk. Gondolj csak bele, mi ketten az összes magazin címlapján. – nyafogta, de észre sem vette, hogy a fiút nem érdekli. A smaragd szeműt végül Nathali mentette meg a piócától.
- Adrien apád végzett, indulunk haza!
- Szia Chloé, és ne feled amit mondtam!

Haza érve Adrien rögtön felment a szobájába, és még sokáig a versenyen történteken kattogott a feje. Boldog volt, hogy ilyen vidáman ért véget a nap. Amikor aludni készült akkor döbbent rá, hogy nem adta oda a lánynak a karkötőt.
- *Elmehettem volna hozzá Fekete Macskaként* - forgatta a fejében
- Mi a baj kölyök? Egyél Camambertet az mindenre jó!
- Nem szeretem a sajtot, pláne ha ilyen büdös. Kettő, nem adtam oda a Bogárkámnak a karkötőjét.
- Jaj már ezen rágódni ennyit? Holnap oda adod neki és kész! – mondta a kis kwami jelezve, hogy nincs kedve lelkizni.

Adrien sóhajtott egyet,majd hozzá tette:
- Jó éjt Plagg! a válasz persze a kwami horkolása volt.
Pár perccel később az Agreste házban egyetlen villany se világított. Mindenkielfáradt az nap. Agreste úr elégedetten, Adrien szerelmesen, Plagg sajtokközött, és ki tudja, a többiek milyen gondolatokkal álomba merültek.