Miraculous Katicabogár és Feketemacska kalandjai - Egy rajongó szemével

Szombati vásárlás

Sziasztok! Tudom, hogy már nagyon régen volt rész, amiért remélem nem nehezteltek. Kárpótlásul ma 2 fejezetet fogok feltölteni nektek. 
Nagyon szépen köszönöm a rengeteg csillagot, kommentet, és a nézettséget az oldalamon. Köszönet érte nektek. Nem szeretnék sokat fecsegni, szóval jöjjön a történet folytatása :) 

Szombat reggel Marinette boldogan, és kipihenten ébredt. Úgy érezte, hogy végre tisztán lát. Eszébe jutott, hogy a hétvége első napja van, í­gy énekelve rendbe rakta a szobáját, tusolt, fel öltözött, és lement reggelizni az étkezőbe. Sabine örült, hogy a tegnap este után ilyen vidám. Az együtt elfogyasztott reggeli után Marinette segí­tett édesanyjának leszedni az azstalt, elpakolni a konyhában, édesapja Tom pedig kinyitotta a pékséget.

Mikor rend volt az egész házban, Cheng asszony készülődni kezdtek.
- Marinette készen vagy? Indulhatunk a boltba? kérdezte lányát.
- Igen, anyu! Felelte a copfos, és kifelé indult az előszobába.
- Eltetted a tervet? Az segít az anyag választásban - mondta Sabine.
- Nem, de akkor felmegyek érte. Sietek anyu! - válaszolta gyorsan a kék szemű, és  felszaladt a papírért 

Fél óra múlva már a boltba válogatták az anyagokat. Cheng asszony hol az anyagokat, hol a lánya elképzelését nézte. A tökéletes anyagot kereste, ami a legjobban illik a rajzon lévő mintához.
- Anyu és ez az anyag? Hogy tetszik? - kérdezte Marinette, a kezében pedig egy zöld lóherés katicás anyagot tartott.
- Nagyon szép kislányom, ilyet még nem is láttam! -  dicsérte meg az anyukája.
- Akkor ebből az anyagból lesz a ruha? - kérdezte a lány csillogó szemmel.
- Lehet róla szó, de akkor mi lesz a virágokkal? - faggatta Sabine a lányát.
- Mi lenne, ha elmennénk a gyöngyös boltba, és virág formájú gyöngyből lenne a karkötő,  a lánc, és a táska fogantyúja? - kérdezte Marinette.

Anyukája gondolkodott kicsit, majd hozzá tette: 
- Ragyogó ötlet drágám, a táska pedig lehetne lóhere formájú, illetve egy sima zöld anyagból, amire varrhatsz katicákat.
- Szuper! - lelkendezett a lány.
Cheng asszony kikérte az anyagot, és a ruha aljára csipkét, tüllt. Nem tudta, hogy melyik fog jobban a ruhához illeni, de vett mindkettőből.

Az anyagos bolt után pedig a gyöngyös boltba sétáltak el.
- Válasszál gyöngyöt Marinette! - kérte az édesanyja.
- Rendben anyu. - válaszolta a lány, körbe nézett.
Tíz perc körbenézés után elő állt a nagy ötlettel, megkereste édesanyját.
- Kitaláltam a kiegészítőket! - kiáltotta elégedetten a kék szemű.  
- Igen? Na akkor halljam lányom! - kérte Sabine
- Ezek a nagyobb fagyöngyök virágmintával tökéletes a táska fogantyújához. Ezek az aranyos, apró, csillogó virágformájúak pedig a karkötő és a lánchoz. Hogy tetszik anyu? - kérdezte a copfos.  
- Csak ámulok Marinette. Máris kérem a gyöngyöket. Nagyon tehetséges vagy, jó ötleteid vannak. - mondta hatalmas büszkeséggel az anyukája.  

Fizetés után haza fele indultak. Párizs sétáló utcáján át mentek, majd a busszal a pékségig. Hazaérve Marinette felvitte a szatyrokat a szobájába, majd segített ebédet főzni az édesanyjának. Ebédet együtt ette meg a család, utána pedig a lány felment a szobájába, hogy a ruhát varrja. Kartonpapírra felrajzolta a ruha, és táska részeit.  
- Jaj ne! - kiáltott fel egyszer csak Marinette.
- Mi a baj? - kérdezte Tikki.
- Nincs elég kartonlapom, hogy megrajzoljam a szabásmintákat. El kell mennem a papí­r boltba - válaszolta a lány.  

Lesietett a lépcsőn, és szólt az édesanyjának, aki adott neki egy pénz. Marinette Tikkivel együtt elfutott a papirboltba.
- Viszont látásra! - mondta a copfos, amint kilépett a boltból.  Haza fele indult,á útközben össze találkozott Adriennel. A lány nem futott el, gondolta, hogy a sors a akarta így, hogy ne legyen elég a kartonlap, éshogy találkozzon a sráccal. 

Amint meglátta a fiút elveszett a smaragdzöld szempárjában, amibe el is pirult. A nagy csendet végül Adrien törte meg.
- Szia Marinette! Csak azt akarom mondani, hogy amit Katicának mondtam Macskaként az érzéseimről, az igaz volt. Tudd, hogy mindig is szerelmes voltam abba a lányba, aki az állarc alatt rejtőzött. - mondta a fiú, de a mondandója végébe már belepirult.  
- Szia! Tudod én .... - kezdte a kék szemű, de Adrien közbe vágott.  
- Nem kell mondanod semmit, csak adj nekem egy esélyt, hogy bebizonyítsam, állarc nélkül is téged szeretlek, és bocsáss meg nekem - fejezte be a gondolatait, majd elvette a szatyrót a copfos kezéből. - Haza kísérhetlek? - kérdezte reménykedve a srác. 

Marinette szólni nem tudott, először a földet nézte, majd az eget, a végén összetalálkozott a tekintete a smaragdzöld szemekkel. Beszéd helyett mosolygott, és bólintott.
Elindultak a Gotlib utca 12-es számú házához. Szótlanul sétáltak egymás mellett, de Adrien mégis boldog volt, mert tudta, Marinette előbb utób meg fog neki bocsájtani, csak nem szabad feladnia. Már közel voltak a pékséghez, ami egy kicsit szomorúvá tette, ugyanis tudta, hamarosan búcsút kell intenie szíve hölgyének. Nem elégedetlenkedett, hiszen a lány engedte, hogy haza kísérje. 

Amikor a pékséghez értek Marinette szólalt meg először.
- Szia Adrien! Köszönöm, hogy haza kísértél, és hoztad a szatyrot.
- Sz..Szia Ma..Marin..Marinette! köszönt a fiú.
A lány éppen belépett a pékségbe, de aztán visszafordult, hogy még egyszer megköszönje a srácnak a segítséget.  
- Adrien, várj! - kérsz egy sütit? - kérdezte a copfos.
A zöld szemű ámulattal fordult meg, és bólintott. Marinette bement a boltjukba,  és fél percen belül visszatért egy croasanttal a kezében.
- Köszönöm a segítséget! - mondta, miután átadta a sütit.  
- Szi..Szive..Szives..szegény Adrien csak dadogni tudott, de szerencsére a kék szemű kisegítette. 
- Semmi baj! Holnap találkozunk a suliba. Szia!
Marinette bement a pékségbe. Adrien nézte, ahogy szíve hölgye eltűnik. A bolt átlátszó üveg ajtaján át látta, ahogy átlibeg a lakórészbe.  

Elvarázsolva állt még ott pár percig, aztán elindult haza.  
- Ez szép volt kölyök! Most legalább hagytad a nyálas dumát! - dícsérte meg kwamija.  
- Ha ha, humorzsák! De azért kösz Plagg! - válaszolta Adrien, majd hamarosan befordult a házuk utcájába.