Miraculous Katicabogár és Feketemacska kalandjai - Egy rajongó szemével

Jelentkezési lap!

Sziasztok! Tudom, kicsit régen volt rész, de nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien olvastátok már a könyvemet. Boldoggá tett, amikor láttam, hogy lassan 300-an olavassák a storymat.
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást a következő fejezethez!

Másnap a suliba Adrien alig várta, hogy találkozzon Alyaval. Mindennél jobban érdekelte, hogy mikor látja újra Marinette-et. Nagyon helyre akarta hozni a hibáját, de semmi okos nem jutott eszébe

- Szia Alya! Tudsz valamit Marinette-ről? – kérdezte a srác, mikor végre találkozott Alyaval az iskolába.

- Szia! Igen, jövő héten már jön suliba. Addig meg délutánonként elviszem neki a leckét. – felelte a lány.

- Á köszi a választ, jobbulást neki! – mondta a srác, és távozni készült, ám a szemüveges  meg állította.

- Állj csak meg egy kicsit! Talán te tudsz valamit, amit én nem, de tudnom kéne? – kérdezte gyanakvón, ám egyben kíváncsian is a lány.

- Dehogy, nincs semmi extra. – vágta rá Adrien, azzal hogy kikerülje a többi kérdést, gyorsan elfutott.

Alya csak pislogott utána, furcsálta a fiú viselkedését. Halkan meg is jegyezte: Ezek ketten titkolnak valamit, és én ki fogom deríteni, hogy mit. Elszánt volt, és ezzel az energiával elment órára. A terembe azonban feltűnt neki, hogy Adrien és Nino nagyon susorog, ám amint a lány leült a helyére elhallgattak.

- Akkor majd később folytatjuk Nino! – mondta Adrien.

- Rendben haver, szünetbe folyt.köv. – fejezte be a beszélgetést a két fiú.

Nemsokára megérkezett a tanár, és elkezdődött az óra. Persze Adrien alig várta, hogy kicsengessenek. Ám úgy érezte, hogy ilyen lassan még sose telt el egyetlen óra se. Szinte öt percenként nézegette az órát a falon.

Amikor végre kicsengettek, Adrien kihúzta Ninot a teremből, és a folyosó egyik kevésbé forgalmas részére vezette.

- Szóval a terv részleteit beszéljük meg. – kezdte Adrien

- Oké haver, figyelek! – mondta Nino.

- A te feladatod nem más, mint amit adok levelet, azzal elmész Marinette-hez. A borítékot pedig csak neki adhatod oda. Érted? – kérdezte Adrien.

- Minden világos! – felelte a bézbólsapkás.

Ám aztán hamar eszébe jutottak az osztáytársak, így Adrien még hozzá tette: Figyelj arra, hogy senki más ne szerezzen róla tudomást! Főleg ne Alya, vagy Chloé.

- Ok, nem lesz itt semmi gáz! – válaszolta Nino.

Becsengettek, és menni kellett órára, így a két barát a tanterem felé vette az irányt.

Eközben a Cheng lakásba Marinette befejezte a leckéket, és várta az újabb adagot. Édesanyja benézett hozzá, és megkérdezte, hogy van. Marinette pedig így válaszolt:

- Nagyon jól, már készen vagyok az összes írásbelivel, már csak a tanulnivaló van vissza.

- Ügyes vagy Marinette! Büszke vagyok rád. – válaszolta Cheng asszony

- Anya beszélhetünk? – kérdezte a lány, és remélte, hogy az anyukájának lesz ideje.

- Igen! Mondd csak. – kérte az édesanyja, és leült a lány ágyára.

- Szóval az van, hogy a suliba lesz egy verseny a jövő héten, és szeretnék rá nevezni. – kezdett bele Marinette.

- Igen? Milyen verseny? Tudsz róla valami konkrétat? – csak úgy záporoztak a kérdések, a lány pedig elkezdte a válaszadást.

- A verseny egy divat-tervező verseny, ahol a résztvevőknek maguknak kell megtervezni, és elkészíteni is a ruhát, illetve a kiegészítőket. Nevezni a héten péntekig lehet. Ha meg engeded, hogy induljak rajta, akkor ha Alya elhozza a leckét, elküldöm vele a jelentkezési lapot. A jelentkezési ívet pedig az iskola honlapjáról le lehet fénymásolni. Illetve ha minden a terveim szerint halad, akkor szombaton eljössz velem a boltba, megvenni ami kell hozzá? – fejezte be Marinette a gondolatait.

- Nagyon jó ötlet, nevezz csak be nyugodtan, én pedig segítek szombaton a vásárlással. – mondta az édesanyja. – Vissza kell mennem a boltba. Szeretnél még valamit kincsem? – kérdezte Cheng asszony.

- Nem anyu, köszönöm! – felelte a lány, és megölelte az édesanyját.

Délután Alya eljött, és alig várta, hogy beszélgethessen barátnőjével.

- Nem kell felkísérni, tudom az utat, köszönöm. – hallotta egyszer csak Marinette a barna hajú hangját.

- Szia csajszi! anyudtól hallom, hogy már sokkal jobban vagy. – köszöntötte barátnőjét.

- Szia Alya! – köszönt Marinette, majd folytatta:

- Láttad a suli honlapját? Mi volt ma a suliba?

- Nyugi kislány, először csak egy kérdést! – mondta nevetve barátnője.

- Bocsi, de annyira kíváncsi vagyok, hogy mi volt a suliba. – válaszolta Marinette.

- Az érdekel, hogy mi volt a suliba, vagy az, hogy Adriennel mi van. – heccelte kicsit Alya.

- Alya! Nyilván az, hogy az iskolába mi volt. Az, hogy Adrien mit csinált....na jó, azt is megmondhatod – adta be a derekát a copfos.

- Rendben van kislány, akkor mondom. – Alja pedig elkezdte a történéseket sorolni. – Szóval itt vannak a leckék, amit ma vettünk. Aztán két fős csoportokba kiselőadást kell készíteni Párizs nevezetességeiről, de arra van még két hét. Láttam a suli honlapját, és ma mondta az osztályfőnök. Gondoltam is rád. – fejezte be a mondókáját.

- De egy valamit nem mondtál. – faggatta Marinette.

Ó igaz, de buta vagyok. Nem mondtam, hogy mi volt Adriennel. Szóval szomórú volt, és láttam rajta a csalódottságot, Ninoval pedig sokszor félre vonult titkos beszélgetésre. Hát ez volt vele, és most már mindent elmondtam. – válaszolta Alya.

- Köszi! Képzeld megcsináltam az összes feladatot, amit hoztál. Ja jut is eszembe kérhetek egy szívességet? – kérdezte a lány.

- Hát persze Marinette! Mond nyugodtan, mibe segíthetek.

- Anyával megbeszéltem, és nevezek a versenyre.... – ám Marinette nem tudta befejezni a mondatot, mivel a barátnője közbe szólt:

- Ez nagyszerű kislány! De mit is akartál mondani? – Marinette ezek után rátért a lényegre.

- Szóval kinyomtattam a nevezési lapot, amit már kitöltöttem, anya pedig aláírta. Elvinnéd holnap a suliba, és oda tudod adni Bustier tanárnőnek? – kérte a lány.

- Hát persze Marinette! De most már mennem kell, ne haragudj. De majd még beszélünk. Holnap pedig áthozom a leckéket. Szia kislány! – köszönt el Alya.

- Rendicsek, köszönöm! Szia! – felelte Marinette, majd összeölelkeztek.