Miraculous Katicabogár és Feketemacska kalandjai - Egy rajongó szemével

Az iskola új sztárja

Sziasztok! Hoztam nektek az új fejezetet. 3 nap, és vége a korán kelésnek, kezdődik a Vakáció! Amihez kívánom minden kedves olvasómnak, hogy legyen nagyon szép, pihentető, szórakoztató, kalandokkal teli és varázslatos. Azon olvasóim számára, akiknek 18-án kezdődnek az utolsó megmérettetése az érettségije előtt sok sikert, és kívánom hogy úgy sikerüljenek, ahogy elképzelésre kerültek.  Most pedig jó olvasást a következő fejezethez ;) 

Amikor Chloé hazaért beköszönt az apjához, de az üdvözlésen kívül beszélgetni már nem tudtak. A szőke nehezen aludt el, gondolatai kattogtak. Egyfolytában csak a viselkedése járt a fejébe és Marinette riportra, ami árulkodott a szerénységről.
*Vajon miért nem aratta le a győzelmet? Miért nem használta ki, hogy most az egyszer az életben a tulajdon arcával adhat interjút? És miért beszél velem kedvesen, ha én sose beszéltem úgy vele? - cikáztak a kérdések a fejében.
Rájött, hogy milyen jó lenne, ha tudna beszélgetni a szüleivel, ha az édesapja mesélne az édesanyjáról. Holnap iskolába kellett volna mennie, de nem volt hozzá kedve, otthon akart maradni, hogy elbújjon a külvilágtól.

Még fél óra töprengés után Bourgeois úr irodája felé vette az útját. Polgármester éppen akkor lépett ki a szobából, amikor lánya oda ért.
- Papuci nem érzem jól magam! Itthon maradhatok holnap?
- Mi a baj drágám? Maradj csak itthon, holnap úgy is péntek van, majd hétfőn mész. Reggel fel is hívom Bustier tanárnőt. Jó lesz hercegnőm?
- Igen. Köszönöm! Akkor megpróbálok pihenni – mondta Chloé, majd elköszöntek, és a lány ment is a lakosztályába.

Péntek reggel volt, amikor végre el tudott aludni, Marinette azonban akkor kelt. Kivételesen nem volt késésben. Kényelmesen elkészült, majd lement az étkezőbe reggelizni. 
 Jó reggelt anyu! 
- Jó reggelt kincsem! A kedvencedet készítettem reggelire. Jó étvágyat hozzá! 
- Köszönöm. Apu merre van? - nézett körbe a kék szemű, ugyanis megszokta, hogy mindig együtt eszik a család. 
- Nos drágám ma reggel már 6:30-kor sor állt a pékség ajtajában - magyarázta Sabine, miközben mosogatott. Marinette befejezte a reggelit, elköszönt, majd az össze készített sütis dobozzal a kezében elindult a Francoa iskola felé.

Ahogy ment fel a terembe rengetegen gratuláltak neki, amiért megnyerte a íjt. Ami őt magát illeti kicsit zavarba volt. Egyáltalán nem szokta meg, hogy a tulajdon arca ily módon a figyelem középpontjába kerül. Legelső órája az osztályfőnökével volt, aminek őszintén örült.
- Itt is van a mi kis sztárunk! Milyen érzés ez a hirtelen jött hírnév, - nyomódott hirtelen egy kamera az arcába, amikor belépett a termükbe.
- Alya mi ez a felhajtás? Én nem tettem semmit .... - kezdte volna a magyarázatot a copfos, de tanára érkezése félbe szakította.
- Jó gyerekek! Engedjétek be Marinette-et a terembe

Miután mindenki helyet foglalt, a tanárnő beszélni szeretett volna az osztályával.
- Mint tudjátok a héten Marinette megnyerte a divatversenyt, és ....
- Háromszoros hurrá Marinette-nek! - kiáltotta Nino, és az egész osztály éljenezni kezdett. A kék szemű olyan zavarba volt, mint még eddig soha semmikor. Nem számított ekkora sikerre. Ő csak indulni szeretett volna ezen a versenyen, ismerkedni, új barátságokat kötni, tanulni a többi résztvevőtől, de a hírnév meg sem fordult a fejében. Gondolataiból csak az rázta vissza a jelenbe, amikor az osztályfőnöke a nevét mondta:
- .... Marinette-et tehát kezeljétek átlag iskolásként. Természetesen nem kis dolog, ami vele történt az elmúlt pár napban, de ne hozzátok őt kellemetlen vagy zavart helyzetbe a sok kérdéssel, kamerákkal, interjúkkal, autógramokkal, és selfie-kel. 
- Tanárnő esetleg szólhatok pár szót az osztályhoz? 
- Természetesen Marinette! - kapta meg az engedélyt a lány. A sütis dobozzal az osztály elé állt, és beszélni kezdett: 
- Elősör is szeretnék köszönetet mondani a segítőimnek, akik segítettek, hogy indulni tudjak a versenyen. Az eseményről csak annyit, hogy hatalmas megtiszteltetés, öröm ez nekem, de mint már mondtam a riportban is, nem csak az én érdemem Köszönöm a bíztatást, a támogatást és segítséget. Néhánya tudjátok, hogy majd nem lemar .... - ám itt Nataniel közbe szólt: 
- Chloé miatt, aki tönkretette a ruhát, amit a versenyre csináltál! 
- Nath, ne szólj közbe, amikor más beszél! Marinette, kérlek folytasd - kérte a tanárnő 
- Igen. De annak ellenére ami történt kérek titeket, hogy ne piszkáljátok ezzel Chloét. Úgy érzem, megbánta amit tett. Ennyit szerettem volna nektek mondani, illetve hoztam nektek egy kis sütit, mit körbe viszek – fejezte be a kék szemű. Mikor helyet foglalt Bustier tanár nő vissza vette az órát: 
- Köszönjük Marinette ezt a szerény, szép beszédet, és azt a lojalitást amit a történtek ellenére Chloé felé mutatsz. Most pedig lássuk a mi óra anyagát. Nyissátok ki történelemkönyvet a 89-es oldalon .... 

Kicsengetés után Alya rögtön az iskola egyik olyan szegletébe húzta Marinette-et, ami kevésbé forgalmas.
- Köszi Alya, hogy ide hoztál ....
- Nem azért hoztalak ide, hogy elbújtassalak a selfie-k és kérdések elől! Magyarázattal tartozol kislány. Mi volt az előbbi védelmi beszéded az idegesítő kis hisztissel szemben???
- Tudod Alya azt hiszem, hogy megbánta a viselkedését, és érdemel még egy eséjt. Pont ezért .... - ám a lány nem tudta befejezni, mert megszólalt a mobilja – Bocsi, majd később elmondom – felelte Marinette.

Felvette a csörgő készülékét.
- Szia Adrien! Olyan boldog vagyok, hogy hallom a hangodat. Hogy vagy?
- Szia Hercegnőm! Sokkal jobban vagyok. Ma pihennem kell, de holnap elmehetünk moziba. Fu mester mondta, hogy mi történt, köszönöm neked, hogy mellettem voltál ameddig csak tehetted.
- Nem tett semmit! Bármikor melletted leszek, amikor kell. Jó ötlet a mozi.
- Pompás, akkor később megbeszéljük a részleteket. Legyen szép napod Hercegnő! - köszönt a smaragd szemű.
- Jobbulást Kandúrom! Akkor később - tette le a telefont a copfos, de barátnőjét hiába kereste nem találta.
*Biztosan vissza ment a terembe* - gondolta végül, és a terem felé vette az irányt.

A pénteki tanítás már a végéhez közeledett, amit a kék szemű nagyon várt. Amint kicsengettek, elsők közt távozott az iskolából, hogy elkerülje a többi felhajtást. Őszintén feleslegesnek tartotta egész nap, hogy őt úgy kezelik, mint valami hírességet.