Miraculous Katicabogár és Feketemacska kalandjai - Egy rajongó szemével

Csalódottság könnyei

Marinette a ruhája előtt térdelt. Látta az álmát szerte foszlani, ami szomorúsággal töltötte el. Tudta, hogy vissza kell lépnie a versenytől.
- Már semmivel nem lehet helyrehozni? – kérdezte Adrien, miközben próbálta megvigasztalni a lányt.
- Újra kéne varrni, megcsinálni a kiegészítőket, és nincsen anyagom se. Sajnos ezen a versenyen nem tudok indulni! – sóhajtotta Marinette szomorúan.
- Sajnálom Lady! 
- Nem számít most már! Az lesz a legjobb, ha hazamegyek. – felelte a lány, majd felfogta a vázlat füzetét és haza indult.
- Marinette, kérlek várj! – szólt utána Adrien, de már késő volt. Szíve hölgye hazafelé szaladt.

Adrien egy ideig állt ott, ő is szomorú volt.
- Most mit tegyek Plagg? – kérdezte a kwamit.
- Nem tudom kölyök! Varázsold ujjá. Az a biztos, hogy éhes vagyok! – nyafogott a macska kwami.
- Ahj Plagg, te mindig a hasadra gondolsz! – mondta Adrien kelletlenül, és adott neki egy darab Camambertet.
- Vard meg neki – mondta a kis fekete lény teli szájjal két falat sajt között.
- Plagg és nem tudok varrni. Hogyan varrnám meg? Különben is anyagom sincsen, és.... Adrien abbahagyta a beszédet, és lenézett a ruha maradékára. Felemelte az anyagot, hogy megpróbálja kideríteni melyik anyagboltból való. A kutatásba a gonoszság királynője zavarta meg.
- Adriiii édes, te mit csinálsz?? – kérdezte Chloe, ám mielőtt a srác válaszolhatott volna, újra megszólalt.
- Hol van az a buta kis fruska? Ha-ha-ha biztos rájött, hogy esélye sincs, ezért hazament! Ha-ha-ha – kacarászott a szöszi.
- Chloé, elég legyen! Te miattad ment haza, mert nem bírja elviselni, amit művelsz, és ahogy viselkedsz! – ripakodott rá Adrien.
- Ha-ha, na ne nevettes már Adrii drága – mondta a lófarkas, kezével pedig meglegyintette a haját.

A fiú nem szólt semmit, kifutott a hotel elé, hogy telefonáljon.
- Halló! Natalie? – szólt bele a smaragdszemű a telefonba.
- Igen Adrien! Hol vagy? Mi a baj? – kérdezte a titkárnő.
- A kocsi el tud értem jönni a La Grand Paris-hoz? Te pedig el tudsz velem jönni vásárolni pár dolgot? – kérdezte reménykedve, és megkönnyebbült, amikor igen volt a válasz. Gyorsan lette a mobilt, majd visszafutott, hogy anyagmintát szerezzen, illetve a gyöngyből is elvitt pár szemet.

A limuzin pár pillanat múlva begördült a hotel elé.
- Szia Adrien! Mond mi ilyen sürgős, hogy azonnal meg kell venni? – kérdezte Natalie.
A srác pedig töviről-hegyire elmondta, hogy Chloé mit tett. Egyedül szuperhős énjéről nem beszélt, illetve Fekete-ciklonról.
- Értem! Akkor vigyen minket a Fantasy-Magic anyagboltba – mondta a söfőrnek a kontyos nő.

Közben Marinette hazaért, de még potyogtak a könnyei. Amikor benyitott a házba Cheng asszony igencsak meg volt lepődve, hogy lánya hazajött.
- Marinette hát te? Hogy hogy itthon vagy? Miért sírsz kincsem,
- Anyu, Chloé tönkretette a ruhát, és elvette a karkötőt! Nem indulhatok a versenyen – zokogta a lány csalódottan.
Sabine teljesen meg volt lepődve, hogy Chloé ilyenre vetemedett.
- Ne szomorkodj kincsem. Most menj fel, és pihenj. nyugodj meg, itthon nem bánthat! – mondta édesanyja.

Marinette felment a szobájába, anyukája pedig a konyhába indult, hogy készítsen valamit enni a lánynak.
Miért nem varrod meg újra a ruhát? Nem hagyhatod, hogy Chloé nyerjen! – mondta Tikki.
- Semmi értelme, minden veszve! – válaszolta a lány, és előkereste a naplóját, hátha jobb kedve lesz tőle.

Eltelt jó pár óra, Marinette pedig a bánatával gubbasztott a foteljében. Egészen addig szomorkodott, amíg el nem szunyókált. Amikor felébredt nem számított a meglepetésre, aki nem más volt, mint Adrien.
- Szia Marinette! Ne haragudj, hogy szó nélkül jöttem, de van számodra egy meglepetésem – mondta a srác.
- Mi az? – kérdezte kíváncsian a kék szemű.
- Ülj le oda és meglátod – mondta a smaragdszemű, és a lányt az íróasztala felé irányította. Betakarta a copfos szemét, leültette az asztalához.

Amikor a lány meglátta, alig tudott mit mondani. Nagyon meghatotta a fiú kedvessége, ugyanis elment és bevásárolt neki, hogy még egyszer meg tudja varrni a ruhát, és el tudja készíteni a kiegészítőket.
- Én nem is tudom, hogy mit mondjak – kezdte a lány, de Adrien a szavába vágott.
- Ne mondj semmit, csak varrd meg a ruhát, és indulj a versenyen!

Marinette az asztalánál ült, és a szeméből könny gördült végig az arcán. Nem tudta, hogy mit tegyen, vagy mondjon, más felől viszont nem akart csalódást okozni élete szerelmének. A hosszú csendet végül a fiú törte meg.
- Merinette, te miért sírsz? Valamiből nem jót hoztam? Kicseréltethetem, ha gondolod – ajánlotta fel a szőke fürtös, miközben pedig letörölte a könnycseppeket a lány arcáról.
- Az anyag tökéletes. Igazából meghatott a kedvességed, de nem szeretnék csalódást okozni, ám sajnos ennyi idő alatt nem tudom megvarrni és még a kiegészítőket is elkészíteni – válaszolta szomorúan a kék szemű.
- Még akkor se ha segítek? – kérdezte Adrien, közben pedig végig fogta a lány kezét.

Marinette arca vörös lángba borult, annyira zavarba jött. A fejét rázta, hogy még akkor se lenne készen.
- Mindjárt jövök! – kiáltotta a srác, és leszaladt a lépcsőn. A fejében egy briliáns ötlet kavargott. A kék szemű döbbenten nézett utána.
- Szerinted mire készül? – kérdezte a lány Tikkit. Kwamija csak a fejét rázta, jelezve, hogy nem tudja. A fekete hajú hogy ne okozzon teljes csalódást Adriennek előkereste a szabásmintát és elkezdte felrajzolni a részeket az anyagra.