Miraculous Katicabogár és Feketemacska kalandjai - Egy rajongó szemével

Bók özön

Reggel fél 8 volt, amikor Cheng asszony felment a lánya szobájába, hogy felkeltse.
- Marinette ébresztő, 7:30! Elaludtál! – kiáltotta édesanyja.
- Jaj te jó ég, el fogok késni! Tegnap későn feküdtem le, ugyanis be akartam fejezni a ruhát, valamint a kiegészítőket – felelte a lány álmosan.
- Jaj drágám, de aludni is kell. Hogyan állsz a ruhával? – kérdezte Sabine.
- Már csak a nyaklánc van hátra – mondta büszkén a kékszemű.
- Na öltözz gyorsan, addig megcsinálom az elemózsiát – válaszolta édesanyja, majd lement a konyhába. Marinette gyorsan lezuhanyozott, felöltözött, rendbe tette a szobáját, fésülködött, felkapta a dzsekijét és hátára vette a táskáját.

Lefutott a konyhába, ám azt nem gondolta, hogy vendégük is lesz azon a napon.
- Marinette, jó reggelt! – köszönt a lánynak Adrien.
- Neked is, de hogy kerülsz ide? – kérdezte meglepve a copfos.
- Adrien adni szeretne neked valamit, és hogy el ne késs, a sofőrje elvisz téged is az iskolába. De ne aggódj, már oda adtam a jutalmat – mondta Sabine, és rákacsintott a kék szemüre.
- Így van! Ezt a sütik között találtam, ami amúgy a legfinomabb csokis süti volt, amit valaha is ettem – kezdte a srác, majd megfogta a lány kezét, és a zsebébe lévő karkötőt ráhelyezte Marinette csuklójára. Persze mind a ketten elvörösödtek, végül a lány szólalt meg elsőnek.
- Köszönöm, és örülök, hogy izlett a sü..süti.

Még pár percig mosolyogtak egymásra, de aztán el kellett indulni az iskolába.
*Bárcsak egész nap belenézhetnék a tengerkék szemébe, és az édes mosolyát bámulhatnám!* - gondolta Adrien, és kinyitotta a limuzin ajtaját a lánynak
*Ó bár egész álló nap elveszhetnék abba a smaragdzöld szempárba, ami mellesleg a zöld legszebb árnyalata!* - gondolta Marinette álmodozva, míg az autó begördült az iskola elé.

Nap közepén a tanárnő kiosztotta az előző órai dolgozatokat, és ez bizony újabb bonyodalmakat okozott.
- Gratulálok Marinette! Nem gondoltam volna, hogy egyedül ilyen jól felkészülsz a dolgozatra, és a tied lesz a legjobb! – dícsérte meg Bustier tanárnő a copfost, majd át atda neki a dolgozatfüzetét, amin egy csillagos-ötös díszelgett.
- Na nem!!! Azt már nem, hogy ennek a kis fruskának csillagos-ötös, nekem pedig egyes, ráadásul úgy, hogy itt sevoltam, és meg sem írhattam! – visította Chloé miközben fel állt, és elindult a kék szemű felé.
*Most biztosan megtépem!* - gondolta a szöszi. Adrien Marinette elé állt, gondolta, hogy mit akar a lófarkas, és vissza lökte a helyére.
- Na de mégis hogy merészelsz löködni?? Tudod, hogy ki az én apám?? – kérdezte mérgesen a szőke.

A jelenetnek a tanárnő vetett véget, aki igen csak bosszús volt.
- Gyerekek elég legyen! Chloé, irány az igazgatói iroda! Most azonnal!
- Tanárnő kimehetek a mosdóba? – kérdezte Marinette.
- Természetesen, addig meg Chloéval meglátogatjuk az igazgató urat. Biztosan nagyon örülni fog Bourgeois kisasszonynak – mondta egy kis szarkazmussal a tanárnő.

A kék szemű kiszaladt a mosdóba, arcot akart mosni, de az is benne volt, hogy nem akart az osztály előtt sírni.
- Tikki miért ilyen Chloé?? Miért nem tud megbékélni velem? – kérdezte a copfos a kis kwamit.
- Nem tudom, de úgy látom, hogy a múlt heti borsótörést is be akarja pótolni – mondta Tikki szomorúan
- Azt hiszem igazad van. Csak találna magának más hobbit! – kívánta a lány, és visszaindult a terembe. 

Azt azonban álmában sem gondolta, hogy félúton találkozik Adriennel.
- Minden rendbe? – kérdezte a fiú.
- Igen! Köszii! – felelte Marinette, miközbe beindultak az osztályterembe. Egyszer csak a zöldszemű váratlanul kérdezősködött a karkötőről:
- Ha nem haragszol meg, akkor megkérdezhetem, hogy honnan szerezted?
- Igen. Aputól kaptam hétfőn reggel, hogy szerencsét hozzon szerdán a versenyen – válaszolta a lány.
- Aranyos, illik hozzád. Kívánom, hogy hozzon szerencsét a versenyre – mondta Adrien.
- Kö..köszö..köszönöm – nyögte ki végül a lány, mondjuk bele is pirult a válaszba. Közbe oda értek a teremhez, és a lány belibegett az ajtón, amit a szökés tincsű fiú bűvölettel nézett.

Mosolyogva leült a helyére, és Alyaval beszélgetett a dolgozatról. Megbeszélték a válaszokat, és ez óra végéig kitartott. Szünet után meglepve tapasztaltalta az osztáy, hogy Bustier tanárnő nem jött órát tartani.
- Gyerekek ma már nem lesz több órátok, a tanárnő nem tud jönni. És ha tehetitek ne az igazgatói fele menjetek haza – kérte az igazgató helyettes, és sietett vissza az irodába.

Persze, hogy az egész osztály a tanári fele vette az irányt. Kíváncsiak voltak, hogy miért marad el az utolsó pár órájuk.
Már a folyosó felénél lehetett hallani Chloé hisztijét
- .... na de hát az egészet Marinette kezdte, annak a buta kis fruskának a hibája minden!!!
- Chloé szép műsort rendez a tanáriban – mondta Nino
- Az biztos! Szegény tanári kar – sóhajtotta Rose.
- Számításaim szerint ez ki fog tartani addig, ameddig az óráink tartottak volna – számította ki Max
- Nem irigylem az igazgatót, én nem bírnám végig hallgatni – kiáltotta Kim
Adrien a szemével mindenhol a ragyogó kék szemeket kereste, de sehol nem látta.
- Nino láttad Marinettet? – kérdezte a fiú
- Már lekéstél róla span. Az előbb sétált le Alyaval. Gondolom nagyon nem kíváncsi a hiszti-hercegnőre – felelte nevetve legjobb barátja. A két fiú pacsizott, és elindultak ők is.

Alya és Marinette elsétált a pékségbe, ettek egy kis sütit, majd felmentek a copfos szobájába leckét írni.
- Remélem hamar megjavítják az iskola épületét – szólalt meg egyszer csak a kék szemű.
- Na ja! Hogy később kelj. Vagy hogy több időd legyen szépítkezni? – kérdezte a szemüveges.
- Ha ha, nagyon vicces! 
*Ha tudná, hogy én vagyok Katica, rögtön tudná, hogy miért kések, és hova tűnök el állandóad* - gondolta Marinette, és becsukta a füzetét.
- Te már ilyen hamar megírtad a leckét? – nyílt kerekre Alya szeme.
- Igen. Ez könnyű volt – mondta a copfos.
- Na mindegy. Viszont igyekezz Chloét elkerülni, mert most egy kanál vízben meg tudna folytani. Főleg az után, hogy ma is az igazgatóiba kötött ki – tanácsolta a vöröses hajú.
- Igen, igyekszem, csak azt nem tudom, hogy holnap hogyan fogom tudni. biztosan ott fog körülöttem legyeskedni, és azt fogja lesni hogyan okozzon kárt nekem – aggódott Marinette.
- Nyugi kislány! Csak nem tervez semmit! – mondta bíztatón a barátnője.

A szeme azonban megakadt a próba babán, ami egy nejlonnal volt letakarva. A ruhából csak a tüll látszott ki, és egy két centi a ruha anyagából.
- Had nézzem meg a dizájnt! Légysziiiii! – kiáltotta Alya.
- Sajnos várnod kell holnapig! Jaj tényleg még meg kell csinálnom a láncot, és teljes az össz kép – mondta Marinette.
- Hát akkor várnom kell holnapig! Semmi baj! Szia kislány, aztán nagy durranás legyen – a szemüveges megölelte legjobb barátnőjét.
- Rendicsek, Hali! – köszönt el a copfos is, és Alya lefele indult a szobából.

A kék szemű neki látott, hogy elkészítse a nyakéket a ruhához. Tökéletes tervet akart vinni a versenyre. Természetesen nem akarta cserben hagyni a Francoa középiskolát.
*A zsűriben ott fog ülni Adrien apukája, ráadásul ő az elnök! Nem hagyhatom, hogy csalódnia kelljen, főleg úgy, hogy bele vagyok zúgva a fiába.* - gondolta Marinette, miközben dolgozott.