Mert mindig kell előszó, ha már csak a félreértések elkerülése végett is.
A verseimet mindig is magamnak írtam. Ritkán volt bármiféle célközönség is.
Azonban nemrég, miközben a depis zenéimet hallgatva, fejemet a busz ablakának döntve utaztam hazafelé, egy kis hang ezt súgta az agyamban: ejj, hogy én mennyire együtt tudok érezni ezzel a dallal! Mintha én írtam volna!
És ekkor beugrott: mi van, ha nem csak én érzek így? Mi van, ha vannak mások is, akiket hasonló problémák gyötörnek, mint engem?
Persze, hogy van más is: ha mindenkinek különféle bajai lennének, hova lenne az empátia, hova az együttérzés? Hova a művészet, ami magába foglalja az embert leginkább foglalkoztató dolgot: az érzéseket?
Szóval, most itt vagyok. Kiírom magamból az ábrándokat, amik nyomják lelkemet, és csak reménykedni tudok, hogy közben másokat is megfogok velük.
Dry
DU LIEST GERADE
Gyermeki Szemmel
PoesieVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
