Catullus, te drága:
Költők első ága,
Mi véredből fakadt,
Ma már feslett, szakadt.
Gondolj, ha üt az óra
Szép Odi et amo-ra!
Mert szeretem s utálom,
Megvetem és megszánom.
Mert szép a költészet maga,
De ha oly büdös a szaga!
Utálom magam, mert szeretem,
Szívem szuronya: szerelem.
Mert a költészet az szerelem,
S szeretem magam, hogy szeretem,
S ha utálom, magam utálom;
Mégse oly könnyű, mint az álom.
De az álom is fájdalom, keser,
Szépet benne hiába keresel!
"Odi et amo" - üvöltöm, sírom,
Ezt, síríró: a síromra írom.
Szeretek utálni,
Dühömben zagyválni,
Utálok szeretni,
Szívemet befedni,
De szeretek szeretni,
A bút és bajt feledni,
És utálok utálni,
Csak kifogást találni.
Utálok, szeretek - vissza.
Szeretek, utálok - nem tiszta.
Drága Catullus! Meghalok!
Aljasan utamba andalog,
És megőrjít, bolond leszek, látod!
Azt a véres szád hiába tátod!
Nem leszek a tied.
Lelkem meg nem ijed.
Bolond vagyok - nem baj.
Fejemben a szép zaj.
Hallod hogy cseng? Ugye szép?
Így áll össze majd a kép.
Tán ezt kicsit durván kell ejtsd:
Catullus, ezt el ne felejtsd.
(2018. március)
Dry
ESTÁS LEYENDO
Gyermeki Szemmel
PoesíaVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
