Felbőgött a gyomrom: ez a Belső Bálna.
Üvölt és sikolt, mint hogyha kiabálna.
Fáradtan, mégis éhesen tombol bennem,
Morgásával jelzi: lassan kéne ennem.
De jaj, nem elég: csillapítom éhségem,
De telhetetlen az én belső rémségem;
Nem ételre vágyik: jó emlékre, vágyra,
Boldogságra áhítozik. Boldogságra.
Belső Bálna csak bömböl, sír, mint csecsemő;
Nem nyugszik, amíg el nem fogy a levegő.
Megfullaszt bánatával, akaratával,
S ha örülök, ismét ordít nagy hangjával.
Belső Bálna megöl, leszív idegileg.
Ez a cet más fajta cet: felfal lelkileg.
Talán egy napon majd pár halász kifogja,
De addig etetni, nevelni ki fogja?
(2018. március)
Dry
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Gyermeki Szemmel
ŞiirVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
