Volt egyszer egy király,
Koronája ékes,
Alattvalóiból kijár
Gazdag, szegény, dagadt, éhes.
Mikor az a király
Lézeng országában,
A Duna-parton kis sirály
Repdes, morzsával szájában.
Nem nézi jó szemmel
Ezt az ország úrja,
Megfullasztja szép selyemmel,
Tiporja, üti, föltúrja.
Megy tovább a büszke,
S hasa dagad, mikor
Pár alattvaló (pár Szürke)
Csillogó szemmel felsikolt:
》Ő az! Megismerem!《
S nyalnak ám serényen,
Miközben fekete verem,
Mi csillan ádáz szemében.
Kezdik többen látni,
Mi a király célja,
S elkezdenek sírni, fázni,
Ha száll köröttük a héja.
A király megijed:
Összeomlik trónja,
Minek sarkában ott lifeg
Egy-két maradék Korona.
Kieszeli gazul:
》Kell hát egy csalétek!
Kit földig hordunk ravaszul,
És majd szidhatnak a népek!《
Megtörtént az eset:
Szidja az egész nép
Az ostoba, rút tehenet,
S közben zsebében gyűl a pénz.
Saját gondolatja
Vajmi kevés lehet;
Ez a sok marha nem látja
Szigorú, galád egyedet.
Szegényedő ország,
Zenéket törnek el,
Elmegy a sok okos jószág;
Nem baj. A birka-nép felel.
(2018. március)
Dry
VOCÊ ESTÁ LENDO
Gyermeki Szemmel
PoesiaVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
