Pont ma egy éve, hogy elmentél.
Bárhova hívnálak, te nem jönnél.
Sírnék érted éjszakákon át;
Mindenki hiába várna rád.
Pulcsid rajtam elkopott, feslett,
Szürke, amilyet az ég festett.
Ott vagy minden szóban, levélben,
A fehér felhőben, a szélben,
A hangomban, az ő hangjában,
A fák lehullott virágjában.
Sír érted az ég és a szellő,
Temetőben az ezer sírkő,
Sírok érted én és a család;
Úgyse hallod már szívem dalát.
Haragszom rád, hogy nem maradtál,
Egy utolsó csókot se adtál,
Várlak legnagyobb bánatomban,
Pedig miattad vagyok romban.
Pont ma egy éve, hogy itt hagytál.
Csak ez a vers, mit tőlem kaptál.
Te se adtál mást, csak fájdalmat:
Talpam alatt a fű elhalhat.
Elhal minden fű, minden virág,
Tested az, mit a féreg kirág.
A növény, ha él, eltemeted,
S mikor elpusztul, kiveheted.
A virág szöges ellentéted;
Nélküled nem kell nekem élet.
(2018. március)
Dry
أنت تقرأ
Gyermeki Szemmel
شِعرVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
