Sűrű ködtől homályos az ég.
Emlékszel? Pontosan úgy, mint rég,
Együtt jártunk a fák alatt még,
Szívünkben öröm, szeretet ég.
Esteledik; anyám haza vár.
Egyfolytában keres: "hol vagy már?!"
Igaza van - túl későre jár
Összedől a felépített vár.
Haza kísérsz, mondod: "Ott a fűz!"
S szívemben újra lángol a tűz:
Eszedbe jut a fa, mely elűz
Sok rosszat, s hozzá szép emlék fűz.
Ismét ködtől homályos az ég.
Ismét eszembe jutsz, úgy, mint rég.
Mondogatom magamnak: elég!
De szívem ismét csak lángol, s ég.
(2017. december)
Dry
BINABASA MO ANG
Gyermeki Szemmel
PoetryVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
