Letapasztom számat, hogy ne hallják beszédem

6 0 0
                                    

Hazaértem végre-valahára,
Bár földem iránt nem ért sok hála.
Szépséges virággal kígyózó gaz,
Mit termesztett kis gyökerem szára.

Ott kellett hagynom Párizst, városom,
Fám, bokrom, épületem, házsorom.
Csak azért, hogy visszajöjjek ide,
S megálljak ismét a birka-soron.

Mert a francia levegő, élet,
Nem ért többet, mint élet tevéled,
De ha egyszer fáj itthon maradnom,
Megértem, ha a csorda szétszéled.

Mert éltetik drága Nagy Urukat,
De mikor befogják az orrukat,
Fülüket, szájukat, szemüket is,
Azok ne sajnáltassák magukat!

Mikor csak éljenzik, tapsolják őt,
Azt a mocskos és galád illetőt,
Azok később ne rimánkodjanak,
Hogy így lett az országban bukás, csőd.

Így megy majd tönkre egy ország szépen,
Így marad minden szép emlék képen,
A sok lehullott, ősz falevélnek
Így marad egy ország a kezében.

(2018. április)

Dry

Gyermeki SzemmelTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang