Belenéztem a fénybe, hogy az igazat
Lássam.
Majd' elsírtam magamat, életem földbe
Ástam.
Becsületemnek vége, nem látok már jól
Többé,
Szemem is elvesztettem; így válik minden
Köddé.
Fázom: jeges a szellő. Kabátom nem véd
Engem,
Bárhogy összekuporgok, nem véd a hideg
Ellen.
Könnyem arcomra fagyott, nem kaparja le
Semmi,
Ez a fagyos zűr: szétfeszít, s nem hagy
Élni.
Az a fény elvakító, amit mindenki
Csodál,
Gyémántosan ragyogó, fényes, rikítón
Opál.
Itt maradok a földön, mint vak, kolduló
Szegény,
Egy olvasatlan mű ez: az Élet című
Regény.
(2018. március)
Dry
ESTÁS LEYENDO
Gyermeki Szemmel
PoesíaVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
