Az utolsó pillanatban,
Mielőtt mindent feladtam,
Mikor már forrtam a dühtől,
S töprengni is abbahagytam.
Mikor irdatlanul sírtam,
Fájdalmamat versben írtam,
Patakos könnyem egyre folyt,
Csak szipogni, bőgni bírtam.
Mindenkivel durva voltam,
Kíméletlenül beszóltam,
Mert csak magammal törődtem,
S kínomban inkább alkottam.
Írtam sokféle szép színnel,
Írtam sok fenséges ízzel,
Volt keserű, édes és sós,
Írtam szagokkal és rímmel.
Aztán pedig lehiggadtam.
Sírva is alig fakadtam.
Nyugodt voltam és boldog most már,
S szívemből másnak is adtam.
Az utolsó pillanatban,
Miután mindent feladtam,
Megláttalak. Tudtam, te vagy.
Örültem. Sírva fakadtam.
(2018. április)
Dry
ESTÁS LEYENDO
Gyermeki Szemmel
PoesíaVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
