Felszínén fölkavart, gomolygó felleg,
Keserű feketém; merre is lellek?
Édes cukorral szórom kesernyédet,
Veled feledek mindent: napot s évet.
Tudom, te leszel az, ki majd megnyugtat,
Fölpezsdít, s szívembe szépeket súghat.
Egy kis csészében az egész mindenség,
Paraszti nyugalom, királyi fenség,
Kis csészémbe töltöm minden bánatom,
Belefér szép, csúf, félelem, szánalom.
Ez a kis csésze a szerelem, s halál,
Kinél ez a csésze, bárhol megtalál.
Fekete, akár az őrjöngő mélység,
S néha belecsöppen egy-egy fehérség.
Alján az átláthatatlan rejtelem,
Fölfelé világosodó félelem.
Megmaradnék, hol tart a fehér felleg,
De hiába minden: sötétnek kellek.
(2018. március)
Dry
YOU ARE READING
Gyermeki Szemmel
PoetryVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
