Párizs boldog utcáit járom,
A levegő illatos, finom.
Ellökött magától a párom;
Mindenért csak magamat szidom.
Szép Léda: az isteni múzsa,
Olykor meg a végzet asszonya,
Nyakamon még édes a rúzsa,
De arcomon pofona nyoma.
Lángnyelvekkel ölelő céda;
Angyalszárnyú szelíd kismadár.
Csak ma este bocsáss meg, Léda,
Holnapra a pokol visszavár.
Párizs felett a Nap kiderült,
Fénye megtöltené szívemet,
De inkább elhagyott, kikerült;
Csak ma ízlelhetném ízedet!
Beesteledett. Sötét van már,
De Szent Mihály útja világít.
Ott várlak majd, a Szajna partján,
Hol a szíved egy szívet lágyít.
De nem jössz el úgysem. Dühöd nagy,
S vétkemet nem bocsátaná meg.
Értem én, Léda. Ellenem vagy.
Szerelmed nélkülem találd meg.
(2018. április)
Dry
ESTÁS LEYENDO
Gyermeki Szemmel
PoesíaVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
