Az író/költő 133. születésnapi évfordulójára
Mához 133 éve,
Szabadka-város közepébe
Született egy kisember.
Mint szegény kisgyermek: panaszolt,
Szavakat is ritkán pazarolt,
De volt boldog, bús, kedves.
Felhajtott, kemény inggallérja,
Lenyalt haja, füle, szemhéja,
Sárga csokornyakkendő.
Sárga fák, sárga házak, étkek,
Sárga tinta, sárga lap, élet;
Aranysárga itt minden.
Ha majd én egyszer megöregszem,
S egy bús férfival veszekszem,
Tán majd eszembe jut Ő.
Ő: aranysárga szavaival,
Életem zengő dalaival;
Ő: Az író, A költő.
Kivezet majd a négy falon túl,
Hol az Üllői fák lombja hull,
És végre meglátom Őt.
Felhajtott, kemény inggallérja,
Lenyalt haja, füle, szemhéja,
Sárga csokornyakkendő.
Mi eddig kép volt: igazzá vál,
Ott: az Üllői-úti fánál,
S mosolyogva integet.
Mához 133 éve,
Szabadka-város közepébe
Született egy nagyember.
¤
(Side note: az egyik kedvenc költőm, Kosztolányi Dezső 133 éve, március 29-én született. Boldog születésnapot, Didus! :) <3)
(2018. március 29.)
Dry
ESTÁS LEYENDO
Gyermeki Szemmel
PoesíaVan, hogy az embert elöntik olykor a nyugtalanító, vagy éppen kellemes gondolatok. Az idegtépő, vagy a lelket melengető percek. Amikor legszívesebben felakasztaná magát, vagy amikor a keblére ölelné az egész világot. Na már most, egy kamasznak kéts...
