Az édesség-függő poémája

13 0 0
                                    

Félek, hogy meguntál engem,
Mert sokat beszélek hozzád.
Unalmas dolgaim zengem.
Szinte itt vagy a teremben.

Félek, hogy nem válaszolsz már,
Mert unalmassá váltam neked.
De még rosszallón se szólsz rám,
Vagy csak kedvesen karolsz át.

Félek, hogy már el is kerülsz,
S bezárva itt, a sötétben
Kalickám tetejére ülsz,
Gondolataimba merülsz.

Félek, eszedbe se jutok,
Vagy nevemre vállat rántasz.
Álmomban is hozzád futok;
Tőled futok, ahogy tudok.

Félek, hogy már félek tőled,
Te legkeserűbb édesség.
Elegem is van belőled.
Lám. Függővé váltam tőled.

(2018. április)

Dry

Gyermeki SzemmelDonde viven las historias. Descúbrelo ahora