Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 13

Másnap reggel arra keltem, hogy Dalia az ágyamra ugrik. Egyből felriadtam, és kinyitottam a szemeimet.

-Dalia, mi bajod van ?

-Az ébresztőd nem szólt -mondta egyszerűen- De ez most nem lényeg, inkább ezt olvastad el -nyomta az orrom elé a telefonját, aminek a képernyője majdnem kiégette a retinámat.

-Vajon kivel randizik Bradley Simpson? -olvastam fel halkan a szöveget, majd lejjebb görgettem a képekhez- Várj, mi ?! -riadtam fel- A képek... Nem, ez nem lehet! Dalia elkell ezt tüntetnünk, mindenki azt fogja hinni, hogy Bradleyvel járok, és az NAGYON nem lenne jó -hangsúlyoztam ki a 'nagyon' szót.

-Nyugi már, nem is látszik, hogy te vagy az a lány a képen -próbált nyugtatni Dalia.

-Mégis hány vörös hajú lánnyal találkozol Londonban, aki szinte mindig csak fekete ruhákban és kockásingekben mászkál ? -kérdeztem Daliatól.

-Biztos van sok ilyen lány, nem csak te.

-Attól még azok, akik a sulinkba járnak, és ismernek engem meg a Vampset is, észreveszik, hogy én vagyok a képen. Ráadásul oldalról látszik is az arcom. Most ahogy elnézem, nem is olyan borzasztó kép...

-Tényleg nem lett olyan rossz... Viszont azt nem mondtad, hogy Bradley a kávézóban is már a kezedet fogta -fordult felém Dalia.

-Igazából itt nem úgy fogta meg a kezemet. Csak adott pénzt -mondtam zavartan.

-Mégis minek ? -kérdezte Dalia a szemöldökeit ráncolva.

-Kifizette a vonatjegyem árát-válaszoltam egyszerűen.

-Komolyan ? Kávét vesz neked, felvisz a London Eyera, és még a vonatjegyedet is kifizeti ? Te jó ég, egy igazi csodába ütköztél bele... -sóhajtozott Dalia.

-Azért ezt nem mondanám -húztam össze a szemöldökömet.

-Na jó, inkább  a csodás hír után öltözzünk, mert elfogunk késni. És ez most nem miattam lesz.

-Basszus, mennyi az idő ?

-Azt'szem a hét órási vonatot már nem érjük el, de ha a bátyád van olyan kedves, akkor ő elvihetne minket.

-Megkérdezem tőle, addig öltözz át -mondtam, majd kimásztam az ágyamból, és egyenesen a bátyám szobájába sétáltam. Mivel nem volt ott, ezért lementem, a nappaliba, ahol végre megtaláltam, viszont nem egyedül volt. 

-Úristen, Narcissa! -üdvözölt mosolyogva az előttem álló rózsaszín hajú lány.

-Penelope! -mosolyogtam rá a bátyám barátnőjére, majd megöleltem.

-Jó reggelt, Cissy! -mondta Eric.

-Jó reggelt! -mondtam- Ömm... Valószínű, hogy Daliaval lekéssük a vonatot, és... nem tudnál elvinni minket ? -néztem bociszemekkel a bátyámra.

-Hogyha negyed óra múlva kész lesztek, akkor elviszlek titeket, Penelope -val úgyis megyünk Londonba. 

-Rendben, sietünk -mondtam mosolyogva, majd felszaladtam a lépcsőn. 

-Most tizenhét éves ? -kérdezte Penelope a bátyámtól.

-Igen, de néha úgy érzem, mintha még mindig hat éves lenne -válaszolta Eric nevetve.

-Utoljára tizenhat éves korában láttam -mondta a rózsaszín hajú- Gyönyörű lány lett.

-Igen. És ezt a fiúk is észreveszik. -mondta a bátyám.