Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 2

Reggel hatkor keltem, mint minden szokásos hétköznapon, hogy háromnegyed nyolcra beérjek az iskolába. Általában vonattal szoktam menni, utána pedig buszozok egy kicsit, aztán csak gyalogolnom kell öt percet és bent vagyok az iskolában. A szüleim kilencre járnak dolgozni, ezért nem megyek velük. A BMW cégnél dolgoznak -elég sokat-, hogy egyszer ők vezethessék az egész céget, viszont emiatt rengeteget utaznak.

Mint minden reggel, most is először a fürdőszobába mentem és megmosakodtam, majd átöltöztem a szobámban, összepakoltam a könyveimet, illetve a füzeteimet a mai napra, majd elindultam a vonathoz. Általában hétkor indul a vonatom, ha nem késik. Körülbelül tíz perc mire kigyalogolok az állomásra, de mindig elindulok háromnegyedkor, hogy ne kelljen rohannom a vonat után.

Miután bezártam a lakást, hogy a szüleimet el ne rabolja valaki, elindultam és bedugtam a fülhallgatóimat a füleimbe, majd elindítottam a jelenlegi kedvenc zenémet, a Teenagerst a My Chemical Romancetől. Jobban szeretem az élőhangszeres zenéket, mint a géppel csinált tuc-tucokat. A legjobb az egészben az, hogy amikor Daliaval zenét akarunk hallgatni, nem tudjuk, mit hallgassunk, mert ő leginkább a mai gépzenéket hallgatja, én meg pont azokat nem. És pontosan ezért hallgattat velem Vampset, mert az "nem gépes zene". Nos, kedves Dalia barátnőm, rengetegszer mondtam már, hogy a koncerteken lehet, hogy nincs tuc-tuc, de a rádiókban attól még az eredeti változatot adják le, ami bizony gépzene.

Tíz perc múlva kiértem a megállóba, és pár perccel később a vonat is megérkezett. Felszálltam a második kocsiba, és leültem az egyik ablak mellé. Nem voltak túl sokan a vonaton, úgyhogy bőven volt hely. Két megállóval később Dalia is felszállt a vonatra, és együtt mentünk tovább.

-Várod a holnapot ? -kérdezte hatalmas mosollyal az arcán Dalia.

-Nagyon...-mondtam, majd sóhajtottam.

-Ó, kérlek, legalább a kedvemért örülj egy kicsit ennek. Hidd el, tetszeni fog, és megfogod szeretni a Vampset, aztán együtt fogjuk hallgatni az összes zenéjüket, és majd együtt várjuk az új albumukat, és együtt izgulunk, hogy nyerjenek, amikor díjátadóra mennek, mert jelölték őket -sorolta legnagyobb vágyait Dalia.

-Hé, Dalia..-szóltam közbe, mire gyorsan felém kapta a fejét- Nyugi.

-Ennyi ? "Nyugi" ? Azt hittem legalább annyit mondasz, hogy "Jó, majd meglátjuk mi lesz".

-Soha nem szoktam ilyet mondani senkinek -mondtam vigyorogva. Elég vicces látvány volt, ahogy Dalia mérgesen próbált utánozni engem.

-Ha nem tűnt volna fel, ez most kicsit sem érdekel.

-Jó, nyugi már, nem akartalak megbántani. Csak nem hinném, hogy megtetszene egy kicsit is az a zenekar. Már jó pár koncert felvételt mutattál, mégsem változott a véleményem.

-Jó, csak reménykedek benne, hogy talán most máshogy lesz.

-Talán...-feleltem mosolyogva.

Pár perccel később leszálltunk a vonatról, és átsétáltunk a buszhoz, majd felszálltunk. A buszon nem nagyon beszélgettünk. Nem azért, mert Dalia haragszik rám, hanem mert ilyenkor inkább csak csendben élvezzük egymás társaságát és azt a tíz percet, amíg buszozunk.

Hét óra ötven perckor beléptünk a gimnázium kapuin, és gyorsan felsétáltunk a termünkbe, hogy ne késsünk el. Amint beléptünk a terembe, egyből a kedvenc osztálytársam fogadott. Oliver Johnson. Kivételes gyerek, mert az apja a polgármester. Ő az a tipikus seggfej, akiért szinte minden lány oda van, és ezt ki is használja azzal, hogy lefekszik velük, aztán többet nem is szól hozzájuk.

-Jó reggelt, Drake -köszönt mosolyogva, miközben az ajtóban állt előttünk karba tett kézzel.

-Mit akarsz, Oliver ? -szóltam flegmán.

-Tudom, hogy te is akarsz engem, és féltékeny vagy a többi csajra.

-A többi csajra, akiket megfektettél, és nem is beszélsz velük ? Hű! Tényleg nagyon féltékeny vagyok. Tudod mennyire boldog lennék, hogyha velem is ezt csinálnád ? Én is akarok egy kis darabot Oliver Johnsonból -nyávogtam, majd arrébb löktem egy kicsit az izomból álló nyolcvan kilós testét, és Daliaval bementünk a terembe.

-Ahogy akarod, Drake. Akár most is kezdhetünk -szólt utánam Oliver.

-Dugd a seggedbe a farkad és élvezkedj úgy, de engem hagyj ki belőle -mondtam Olivernek miközben a helyemre sétáltam.

Dalia csak nevetett mögöttem, majd leült mellém.

-Mi ilyen vicces, Smith ? Talán te is engem akarsz ?

-Előbb fekszek le a bátyámmal, mint veled -szólt vissza Dalia.

-Üljenek le a helyükre! -jött be a matek tanár a terembe becsöngetés előtt két perccel.

-Szünetben folytatjuk -mondta Dalianak és nekem Oliver, majd leült a helyére.

-Anyád...-mondta halkan Dalia.

______________________________________

Sziasztooook. Remélem tetszett az első rész. Próbáltam viccesre írni, nem tudom mennyire sikerült. Egyébként készüljetek fel, hogy ebben a könyvemben valószínűleg sok káromkodás lesz, de remélhetőleg kilehet majd bírni, mert nem szeretném azt, hogy az egész könyv trágár szavakból álljon, viszont pár káromkodás becsúszhat a részekbe. Próbálok sietni a következő résszel, addig is legyetek jók, vigyázzatok magatokra, és ne fagyjatok meg ebben a hidegben :D.