Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 15

Másnap reggel arra keltem, hogy fél hétkor Vamps szólt a nappaliból. Megdörzsöltem a szemeimet, körülnéztem a szobámban, hogy Dalia ott van-e, de nem volt. Kikeltem az ágyamból, és lesétáltam a nappaliba. Penelope és Eric beszélgettek a konyhában, Dalia pedig nem volt sehol.

-Jó reggelt! -szólaltam meg rekedt hangon, mire Eric és Penelope egyszerre fordultak felém- Hol van Dalia ?

-Dalia... -kezdte Penelope.

-Elment. Fél órája. Nate-tel -fejezte be Eric.

-Mi ? Miért ? -kérdeztem összeráncolt homlokkal.

-Nate hiányolta a húgát. A szüleik meg... Még mindig nem igazán jönnek ki egymással. És Dalia nem akart teher lenni, úgyhogy Natehez mentek -magyarázta Eric.

-Teher ? Dalia ? Azt hiszi, hogy teher ? Vissza kell jönnie!

-Sajnálom, de nem fog visszajönni. Egy ideig biztos nem. Nate örülne, ha nála maradna.

-Elvégre a húga -mondta Penelope.

-Akkor majd találkozok vele a vonaton. Vagy nem, mert Nate Londonban lakik, szóval még csak együtt se tudok menni Daliaval az iskolába -mondtam idegeskedve.

-Nyugodj le, és hallgasd a pasid -mondta Eric mosolyogva.

 -Bradley nem a pasim! -akadtam ki- És mégis miért hallgatjátok őket ? Ti nem is szeretitek, és én sem! -mondtam idegesen, majd felmentem a szobámba duzzogni.

-Csak mérges, mert Dalia nem köszönt el tőle. Hagyd egy kicsit, majd lenyugszik -mondta Penelope Ericnek.

-Remélem... -mondta Eric.

Húsz perccel később még mindig a szobámban voltam, de már átöltözve, az ágyamon gubbasztva. Eric feljött, és kopogott az ajtómon, de nem válaszoltam, ezért bejött magától, és leült mellém az ágyamra.

-Ha szeretnéd, elviszlek a suliba, hogy ne keljen egyedül menned -mondta halkan Eric.

-Nem kell, elleszek egyedül is háromnegyed órán keresztül -válaszoltam duzzogva.

-Azt nem hiszem. Na gyere, indulnunk kell -mondta, majd felkapta a táskámat, és elindult lefelé.

-Még elmegyek fogat mosni, és kifésülöm a hajamat, aztán mehetünk.

-Rendben.

Elmentem a fürdőszobába fogat mosni és vécézni, majd visszamentem a szobámba, megcsináltam a szemöldökömet, majd kifésültem a hajamat, és elindultam lefelé a nappaliba. Eric és Penelope már ott álltak, és vártak rám.

-Indulhatunk -mondtam, miközben felvettem a cipőmet, majd magamra kaptam a kabátomat, és kimentünk a kocsihoz együtt. Elindultunk a szeretett iskolámba, majd fél óra múlva oda is értünk, és pontban hét óra ötvenkettő perckor felértem a termünkhöz. 

Teljesen más volt minden. Oliver nem várt az ajtóban, Kurt nem volt mögötte, és Dalia nem volt velem. Azt hittem megőrülök. Azzal nem volt bajom, hogy Johnson nem állt előttem, de az, hogy Dalia nem volt mellettem, kikészített. Először szó nélkül elmegy, utána meg iskolába se jön. Úgy éreztem, hogy ez a nap egyre borzalmasabb lesz. És csak egyetlen reményem volt. Bradley. Ugyanis ma délután háromkor vele találkozok a szokásos helyen, a MonMouthban. 

-Hol van a barátnőd, Drake ? -jött oda hozzám Kurt.

-Azt hittem te a keresztnevemen hívsz -válaszoltam az előttem álló személynek.

-Most így alakult. Szóval, hol van ? -kérdezte, majd leült mellém.

-Miért érdekel ?

-Általában együtt jöttök, és együtt csináltok mindent, most meg egyedül ülsz a padodnál, és csak nézel ki a fejedből.