Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 35

INSTAGRAM: madilynsbooks

*Narcissa szemszöge*

Egy hideg, sötét helyen keltem fel. Nem voltak bútorok, az egész úgy nézett ki, mint egy üres faház. Vissza emlékeztem, hogy mi történt pontosan mielőtt elájultam, és éreztem, hogy fáj az oldalam pont ott, ahol az autó nekem jött. A táskámat kezdtem el keresni, de nem találtam sehol, ahogy a telefonomat sem. Mivel csak egy vékony ing volt rajtam, ami felmelegíthetett volna, ezért eléggé fáztam. Kezdtem bepánikolni, és csak egyhelyben ültem az üres szoba közepén. A térdeimet a mellkasomhoz húztam, és átfontam a karjaimmal. Elkezdtek folyni a könnyeim. Nem tudtam mit kéne tennem, azt sem tudtam hol vagyok. Egyre jobban folytak a könnyeim, és azt kívántam, bárcsak Bradley velem lenne, hogy megnyugtasson. Hiányzott az érintése, az ölelése, az illata... Már akkor tudtam, hogy hülyeséget csinálok, mikor ott hagytam a szobájában, és eljöttem tőlük.

Hirtelen nyílni kezdett az ajtó, és egyből gyorsan hátrébb csúsztam a falnak. Nem láttam az arcát annak, aki bejött. Fekete ruhában volt, és a kapucni a fején beárnyékolta az arcát. Közeledni kezdett felém, mire én próbáltam még hátrébb menni, de nem tudtam. Egyre jobban folytak a könnyeim, és kapkodni kezdtem a levegőt. Féltem. Nagyon féltem. De erősnek kellett maradnom. Letöröltem az arcomról a könnyeimet és a fekete ruhás alakra néztem.

-Szervusz, Narcissa...! -szólalt meg. Egyből felismertem a hangját.

-Kurt... ? -kérdeztem halkan- Te is benne vagy ebben ? 

-Nem én akartam így! Van pár dolog, ami miatt letartóztathatnak, és csak Oliver tud róla, ráadásul bizonyítani is tudja. Muszáj volt bele egyeznem ebbe... -mondta halkan.

-Azt hittem barátok vagyunk... -mondtam csalódottan.

-Ha itt vagyok, talán hamarabb kijutsz innen, és tudok segíteni, mintha most a sitten ülnék!

-Hol vagyok ? -kérdeztem már szinte sírva.

-Oliver szüleinek a tó melletti egyik faházában -felelte.

-És mit kell csinálnom, hogy hamarabb elmehessek innen ?

-Azt kell csinálnod, amit Oliver akar... -hallatszott hangján, hogy ő sem örül ennek.

-Szóval most végre eléri a célját és engem is lefektet, mint a többi lányt, akiket leitatott ? -kérdeztem reszketve.

-Nem! Azt nem fogom hagyni neki!

-De ezért vagyok itt, nem ? Hiszen két éve erre vár...

-Nem te vagy az első lány, akit ide hozott. Két hónapja ezt csinálja, és eddig még egyszer sem kellett lebeszélnem arról, hogy lefeküdjön a lányokkal, mert volt akit... "csak" megkínzott, a többi meg valami ribanc volt. Viszont te a barátom vagy, Narcissa! És tudom, hogy utálod Olivert. Beszélni fogok vele és meggyőzöm, hogy veled ne csináljon semmi olyat! -próbált nyugtatni Kurt.

-Köszönöm...! -mondtam halkan.

-Most viszont mennünk kell. gyere! -mondta, majd felém nyújtotta a kezét.

-Hova megyünk ? -kérdeztem félve, majd megfogtam Kurt kezét, aki felhúzott és elindultunk a kijárat felé.

-Oliver első "játékszobájába". 

-Hova ? Játszani fog velem, mint valami kutyával ?

-Rosszabbul fog veled bánni, mint egy kutyával... Viszont, ha valami baj lesz, nem üvöltheted a nevemet, különben Oliver egyből rájön, hogy segítek neked, hogy hamarabb kiszabadulhass innen!