Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 27

Mikor beléptem Bradley szobájába, ő az ágyán ült a falnak dőlve és gitározott. Amikor észrevette, hogy bejöttem rám mosolygott.

-Hogy vagy ? -kérdezte aggódva, miután leültem mellé az ágyra.

-Már jobban egy kicsit -mondtam halkan.

-Mi volt a baj ? -kérdezte továbbra is aggódva miközben letette a gitárt a földre.

-Nem csak volt. Még mindig az. És az is lesz mindig -mondtam idegeskedve.

-Cissy nyugodj le, és mondd el mi a baj -mondta, majd megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.

-De kérlek, ne akadj ki nagyon! -mondtam halkan.

Bradley nem válaszolt csak bólintott egyet, mintha félne attól, hogy mit fogok neki mondani. Elkezdtem ugyanúgy mesélni neki mindent, mint Connornak az állomáson. Mikor befejeztem kicsit féltem, hogy Brad mit fog mondani. Egész végig mikor meséltem neki, csak ült egyhelyben az ágyon, és nézett előre.

-Megértem, hogyha látni sem akarsz vagy... -mondtam kissé remegő hangon miután befejeztem a mesélést.

-Nem haragszok -mondta végre rám nézve a szavamba vágva- Csak nem örülök, hogy lesmárolták a barátnőmet.

-Biztos nem haragszol ? -nem hittem el, hogy Brad tényleg nem haragszik rám.

-Biztos -mosolygott rám halványan- Rád nem haragszok. Nem tudtál mit tenni.

-Fogalmad sincs mennyire boldog vagyok most -mondtam, majd szorosan átöleltem Bradleyt, és ő is átkarolta a derekamat. A könnyeim pedig ismét elkezdtek hullani, egyenesen Bradley vállára.

-Cissy, sírsz ? -kérdezte halkan, majd eltolt magától és a szemembe nézett.

-Én csak... -mondtam halkan- Igazából nem tudom, hogy ezek most örömkönnyek, amiért nem haragszol, vagy... -mondtam kínosan mosolyogva miközben felnéztem a plafonra, hogy ne folyjon le a könny az arcomon.

-Semmi baj nincs! -mosolygott rám, majd a hüvelykujjaival letörölte a könnyeimet az arcomról- Csak ígérd meg, hogy nem mész többet a közelébe annak a seggfejnek.

-Jelenleg Dalia sem akar velem beszélni, szóval azt hiszem, ezt nem kell megígérnem.

-Tizennégy éves korod óta legjobb barátnők vagytok, csak kibékültök -mondta, majd a vállára dőltem, ő pedig átkarolt.

-Remélem... -mondtam halkan, majd Bradley a hajamba puszilt.

Elaludtam Brad mellett az ágyában, de amikor felkeltem, ő már nem volt a szobában. Lassan felültem, és a telefonomért nyúltam, majd megnéztem rajta az időt. Délután négy óra volt, ami azt jelentette, hogy legalább fél órát aludhattam. Kikeltem az ágyból és az ajtó felé sétáltam, de még mielőtt kinyitottam volna, valaki megtette helyettem. 

-Szóval ébren vagy -mosolygott rám miközben egymással szemben álltunk az ajtóban.

-Nem rég keltem -mondtam kicsit fáradtan.

-Már jobban vagy ? -kérdezte aggódva.

-Igen... Azt hiszem, de még mindig haragszok magamra.

-Narcissa, nem kell! -mondta, majd szorosan magához ölelt- Ne haragudj magadra, nem te tehetsz róla! -suttogta a fülembe.

-De, Bradley... Részben én is hibás vagyok! -mondtam halkan, miközben a nyakát karoltam át.

-Nem! És nem fogok ezen össze veszni veled. Inkább gyere le, van egy meglepetésem -mondta, majd elengedett, és megfogta a kezemet összekulcsolva az ujjainkat, és lementünk a nappaliba.

Mikor leértünk a nappaliba, szembe találtam magam a "meglepetéssel". Megmondom őszintén, másra számítottam, de "ennek" is örültem... Legalábbis azt hiszem örültem. 

-Szia...! -köszöntem halkan, mire rám nézett a meglepetésnek nevezett személy.

-Szia, Narcissa...! -mondta halkan miközben velem szemben állt.

__________________________________

Sziasztooook. Meghoztam az új részt, és tudoooom NAAAGYON rövid lett, de remélem, hogy tetszett nektek és ne aggódjatok, a következő rész hosszabb lesz. Igyekeztem érdekesre írni ezt a fejezetet is, akárcsak a többit, döntsétek el ti, hogy mennyire sikerült :D. Remélhetőleg hamarosan új rész, addig pedig vigyázzatok magatokra <3. 

U.I.: Fent az egyik kedvenc zenémet megtudjátok hallgatni a NIRVANA-tól <3.