Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 39

-Azt hiszem jobb, hogyha most már megyek, a szüleid is lassan hazaérnek -szólalt meg Dalia egy beszélgetésünk után, amikor már este nyolc óra volt.

-Hívjak taxit, vagy Ericet ? -kérdeztem mosolyogva.

-Nem kell, Tristan értem jön -válaszolta, majd megölelt- Gyógyulj meg hamar, kérlek! Bradleyvel pedig beszélj.

-Ha egyszer ráér, és nem Haileyvel fog fotózkodni, akkor beszélek vele... -duzzogtam.

-Narcissa! -szólt rám Dalia, miközben elengedett az ölelésből- Ne legyél ilyen, kérlek! Az csak egy kép. Bradley és Hailey is csak barátok. Nem kell egyből rosszra gondolnod. Hidd el, ezzel csak magadat kínzod! Engem pedig idegesítesz.

-Én nem... Nem gondolok rosszra! Tudom, hogy mi az amit látok! Tudom, mit láttam a kávézóban, Dalia! -mondtam kicsit hangosabban a kelleténél- Több van köztük, mint barátság. Még legjobb barátoknak se lehet őket nevezni, annál is többek... -hangom már halkabb volt, és szomorúbb, mint az előbb.

-Narcissa... -mondta halkan Dalia- Beszélj kérlek Bradleyvel! Neki se jó ez, főleg nem neked! És nekem se... Látom ahogy szenvedsz, és nem csak a hegektől a hátadon...! -ismét megölelt, ezután az előszobába ment, és felvette a cipőjét.

-Mondd meg Tristannek, hogy üdvözlöm őt és a többieket...! -mondtam halkan az előszobában állva, mielőtt Dalia kilépett volna az ajtón.

-Átadom! -mosolygott rám halványan, majd kilépett, és becsukta az ajtót.

Visszasétáltam a nappaliba, és lehalkítottam a tévét. Leültem keresztbe a kanapéra, és kinyújtottam a lábaimat, és csak ekkor vettem észre, hogy Dalia nadrágja itt maradt, és az én melegítőmben ment haza. Írtam neki egy SMS-t, hogy tudja, hol van a nadrágja, de nem igazán foglalkoztam vele, már máskor is megtörtént, hogy véletlenül rajtunk maradt egymás ruhája, és úgy mentünk haza.

****

-Narcissa, megjöttünk! -üvöltötte valaki, mire hirtelen felültem az ágyamból. Este kilenc óra volt már, és miután Dalia elment, nem nagyon volt kedvem semmihez, ráadásul akárhányszor felmentem instagramra, mindig szembe találtam magamat azzal a kibaszott képpel Bradről meg -szerintem- Haileyről. Úgyhogy inkább elmentem aludni.

-Lehet, hogy a szobájában van. Felmegyek, megnézem! -mondta, majd hallottam lépteit a lépcsőn, ezután az ajtóm nyitódását- Szia...! -mosolygott rám mikor észrevette, hogy ébren vagyok.

-Szia! -viszonoztam én is a mosolyát.

-Anya csinál vacsorát, nem jössz le ? -kérdezte Eric az ajtóban állva.

-De, megyek! -mondtam, majd megtöröltem kezeimmel a szemeimet, felálltam és lementünk az ebédlőbe.

-Szia, Narcissa! -mosolygott rám anya, majd megölelt, ezután apa is ugyan így tett.

-Mi lesz a vacsora ? -kérdeztem, majd leültem az egyik székre.

-Hoztunk kaját a Mercato Metropolitanoból -mosolygott rám Eric.

-De az legalább másfél óra kocsival...

-De nekünk most az volt a fontos, hogy a kedvencedet ehesd -mosolygott rám anya.