Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 18

Körülbelül húsz perc múlva már a házunk előtt parkoltunk. Connor, Tristan és James már nem zenét hallgattak a telefonjaikon, hanem a legújabb videójátékokról beszéltek, míg Bradley és én csak csendben ültünk egymás mellett.

-Köszönöm, hogy haza hoztatok! -mosolyogtam rá Bradleyre, akivel még mindig össze volt kulcsolva a kezünk.

-Bármikor haza hozlak -mosolygott rám.

-Akkor én megyek -mondtam pár másodperc múlva, majd a táskámat a kezembe fogtam.

-Bekísérjelek ? -kérdezte Bradley.

-Igen, köszi! -mosolyogtam. Bradleyvel kiszálltunk az autóból, és becsuktuk az ajtókat, de még tisztán lehetett hallani, hogy Tristan utánunk kiáltja azt, hogy Narley.

Bradley elkísért a bejárati ajtóhoz, és ott megálltunk.

-Köszönöm ezt a napot, jó volt valakivel leülni és beszélgetni! -mondtam hálásan Bradnek.

-Ha valakivel beszélni szeretnél, én itt leszek -mosolygott rám.

-Köszönöm! -mondtam halkan halvány mosollyal az arcomon. 

Csak álltunk egymással szemben a bejárati ajtó előtt. Bradley egy lépést tett felém, és én nem hátráltam.

-Beszélnünk kéne arról, hogy... Tudod, te és én -mondtam zavartan.

-Igen, tudom -mondta halkan- Figyelj, ha te nem szeretnél most együtt lenni senkivel, főleg velem nem -mosolyodott el-, akkor én nem erőltetem, ráadásul most fogsz érettségizni és tanu... -nem hagytam, hogy Brad befejezze, amit mondani akart, hirtelen megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy Tristanék láttak az autóból vagy, hogy a bátyám és Penelope látott minket az ablakból.

-Nem kell erőltetned semmit! -mondtam halkan egy levegő vételre elhúzva a számat.

-Ennek örülök! -mondta mosolyogva, majd megcsókolt.

-Mostmár mennem kell, holnap korán kelek! -mondtam halkan mosolyogva.

-Nem baj, senkit nem zavar, ha egyszer késel pár percet -válaszolta Brad.

-A hét órási vonattal is majdnem mindig elkések, és amúgy meg neked is menned kell, várnak a fiúk! -biccentettem a fejemmel az autó felé.

-Hidd el, örülnek, hogy veled vagyok! Főleg Tristan.

-Nem érdekel, menned kell, és nekem is! –mosolyogtamtovábbra is.

-Csak egy kicsit maradj még! -mondta, majd megfogta hátulról a combjaimat és felemelt, majd úgy csókolt meg.

-Bradley, tegyél le! -mondtam nevetve.

-Ettől is tériszonyod van ? -kérdezte vigyorogva.

-Nem, de a bátyám bármikor kijöhet és megláthat!

-Miatta ne aggódj! -mondta, majd újból megcsókolt.

Húsz percnek tűnt, de szerintem kettő is alig volt, amíg Bradley-vel a verandán csókolóztunk. Végleg elbúcsúztunk egymástól, és megvártam, hogy elinduljanak haza, aztán bementem a lakásba, ahol az előszobában két táska és egy bőrönd sorakozott egymás mellett, a nappaliban pedig a bátyámnak és még valakinek a hangját hallottam.

-Megjöttem! -üvöltöttem, miután levettem a bakancsomat és elindultam a nappali felé.

-Szia, húgi -köszönt Eric.

-Nate... -mondtam ledöbbenve.

-Szia Narcissa, hallom a pasiddal voltál! Ki az a szerencsés fiú ? -kérdezte gúnyolódva.

-Dalia nem mondta ? Egyáltalán ő hol van ? -kérdeztem kissé durván Nate-től.

-A szobádban pakol, nyugodj le! -válaszolta Nate. Nem válaszoltam, csak feltrappoltam a lépcsőn, és besétáltam a szobámba, ahol egyből észrevettem a szőke hajú barátnőmet a szekrényben matatni.

-Dalia -szólaltam meg, mire az említett személy hirtelen hátra fordult és a nyakamba ugrott.

-Nagyon hiányoztál -mondta a fülembe, miközben egy könnycseppet éreztem a jobb vállamon.

-Hol voltál ? -kérdeztem szomorúan.

-Nate-tel haza mentünk, hogy megnézzük mi a helyzet a szüleimmel. Apám elment, de anya nem tudja hova és attól fél, hogy valami rosszat fog csinálni. Ezek után Nate apát kereste, én pedig otthon maradtam anyával -mesélte Dalia.

-De jól vagy, ugye ? -kérdeztem aggódva.

-Igen, és bocsánat, hogy nem válaszoltam az üzenetekre, és hogy nem hívtalak, de anya most eléggé maga alatt van, és én is aggódok.

-Nem érdekes, a lényeg, hogy most itt vagy -mondtam mosolyogva, majd szorosan magamhoz öleltem Daliat- Már mentek is haza ? 

-Igen, anyának most szüksége van rám és a bátyámra, csak visszajöttem a cuccaimért.

-Rendben... De ígérd meg, hogy jössz iskolába! Mellesleg sok megbeszélni valónk lesz holnap a vonaton.

-Megígérem, hogy megyek iskolába. Viszont a délutánjaim nem lesznek mindig szabadok.

-Hogy-hogy ? 

-Amíg iskolában leszek, Nate lesz anyával, viszont utána én leszek otthon vele, és Nate dolgozni megy.

-Nem járt eddig egyetemre ?

-Én is azt hittem, de amióta rajta kapták az osztálytársaival füves cigit szívni az egyetem udvarán, nem jár oda. 

-Füves cigit szívott ?

-Igen.

-És nekem nem is hozott ? -kérdeztem felháborodva.

-Narcissa! -szólt rám Dalia- Ez nem vicces!

-Nyugi, nem gondoltam komolyan.

-Tudom, de kérlek ilyenekkel ne viccelj! Emlékszel mi történt tavaly amikor elmentünk abba a buliba és leittuk magunkat. 

-Aztán valaki füves cigit adott nekünk.

-Igen, és szerencsére minket pont nem kaptak el a zsaruk, de közel volt.

-Oké, de valljuk be, nem volt olyan rossz.

-Az most mindegy. Ha bárki megtudja ezt rólunk, kicsapnak a gimnáziumból.

-Rajtunk kívül rengetegen szívnak füves cigit a gimnáziumban. És nem feltétlenül a mi korosztályunkra gondolok.

-Attól még a tanárok nem szívesen tanítanak betépett diákokat.

-Úgyse fognak rájönni! Csak mi ketten tudunk erről az egészről.

-És Kurt. Ő is ott volt, nem emlékszel Cissy ? Még örültél is, hogy velünk van.

-Nem, erre nem emlékszek, valószínűleg bevoltam állva.

-Na jó, inkább hagyjuk ezt a témát, és légyszi segíts pakolni!

-Az előszobában egy bőrönd, és két táska van már. Mennyi cuccot hoztál magaddal ? 

-Megnyugtatlak, nem annyit, mint Addison Parker tavaly Bulgáriába -mondta nyugtatóan Dalia.

-Reméltem is, hogy nem négy bőrönddel, két válltáskával és egy hátizsákkal jöttél -válaszoltam mosolyogva.

-Elég beteg lenne -mondta nevetve.

Legalább húsz percig pakoltuk össze Dalia utolsó táskájába a ruháit, sminkeit, és az ékszereit. Nem azért volt húsz perc az egész, mert annyira sok cucca volt, csak mivel össze-vissza pakolt mindent a lakásban, sokáig tartott megtalálni mindent. Miután végeztünk, lementünk a fiúkhoz a nappaliba Daliaval, majd tíz percnyi beszélgetés után eljött a búcsú ideje.

-Hát akkor holnap találkozunk -mondta Dalia mosolyogva, majd megöleltük egymást.

-Vigyázzatok magatokra, és anyukátokra! -mondtam halkan Dalia fülébe.

-Úgy lesz -válaszolta halkan, majd elengedtük egymást. Elköszöntem Nate-től is, majd kimentek az ajtón és elindultak hazafelé.