Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 36

*Narcissa szemszöge*

-Most menj be! -utasított Kurt mikor a faházhoz értünk.

-Hol van Oliver ? -kérdeztem mielőtt bementem volna.

-Valószínűleg bent, de nem fogod látni, sötét van az egész szobában. Próbálj jóra gondolni, bármennyire nehéz lesz.

-Megpróbálok...

-Na menj! -mondta, majd elengedte a karjaimat és kinyitotta nekem az ajtót, én pedig bementem.

Mikor beléptem tényleg nagyon sötét volt, és semmit nem láttam. Kurt becsukta az ajtót, és egy kis fény sem szűrődött be az ajtó alatt. Óvatosan sétáltam előre, nehogy neki menjek valaminek, aztán elessek. Hirtelen zúgást kezdtem el hallani a hátam mögül, és valami megrázta a hátamat. Rettenetesen fájt, de muszáj volt erősnek maradnom. Folyamatosan csak égéseket éreztem a hátamon. Egyszer csak elmúlt, viszont ezután vizet éreztem a lábam alatt, utána a testemen is éreztem -amitől fázni kezdtem-, mintha valaki slaggal locsolna, majd újra folytatódott az a rázó, égő érzés. Nem bírtam tovább, a könnyeim folytak a fájdalomtól az arcomon, és csak arra tudtam gondolni, hogy amíg én itt szenvedek, Bradley valószínűleg Haileyvel van. Üvöltenem kellett. Muszáj volt. Nem érdekelt, hogy Oliver mit csinált velem ezután, nem bírtam tovább szó nélkül.

-Kérlek, fejezd be Oliver! -könyörögtem sírva. Nem jött válasz. Elállt a víz, és már az áram se rázott. Hirtelen felgyúlt a villany az eddig sötét faházban, és láttam őt. Láttam Olivert velem szemben, egyik kezében a slaggal, másikban az elektromos ösztökével.

*Bradley szemszöge*

A két órát lerövidítettem másfél órára, és szerencsére nem lett senkinek semmi baja. Messze parkoltunk attól a bizonyos faháztól, ahol elvileg Narcissa volt, hogy ne lássa meg senki az autó fényeit. Daliaval gyorsan siettünk a faház felé, viszont az út felénél eltévedtünk.

-Nem csak egy faház van ? -kérdeztem halkan idegesen Daliatól.

-Hidd el, én is azt hittem, de úgy látszik Johnson szüleinek üdülője van itt...! -válaszolta Dalia, majd tovább sétált.

-Most meg hova mész ? -kérdeztem, mire elindultam utána.

-Narcissat megkeresni. Lehet, hogy Kurttel is találkozunk, úgy egyszerűbb lesz Cissyt megtalálni... -nem válaszoltam, csak mentem Dalia után. Körülbelül tíz perc után Dalia meglátott egy ismerős arcot, és megragadta a karomat, majd futni kezdtünk... Illetve ő futott, engem meg húzott maga után.

-Maradjatok csendben! - szólt ránk Dalia ismerőse, miközben nem messze egy faháztól guggolt egy fa előtt.

-Bradley, ő Kurt az osztálytársam. Kurt, ő Bradley, Narcissa... Jelenleg nem tudom kije.

-Hol van Narcissa ? -kérdeztem idegesen.

-Ott bent -mutatott Kurt a hozzánk legközelebbi faházra, majd felállt a fűből.

-Ki kell hoznunk onnan! -mondtam.

-Nem mehetsz be! Akkor csak rosszabb lesz Narcissanak, hidd el! Mellesleg téged is bántani fog Oliver -mondta Kurt komoly hangsúllyal.

-És akkor állunk itt, mint a faszok és nem csinálunk semmit ?! -kérdeztem idegesen.

-Bradley, nyugodj le, jó ?! Én is aggódok, de ne idegeskedj, kihozzuk Narcissat! -próbált nyugtatni Dalia.

-Nem tudok lenyugodni, hogyha a barátnőmet kínozza egy elbaszott gyökér! -mondtam egyre idegesebben.

-Kérlek, fejezd be Oliver! -hallatszott egy ismerős hang a közeli faházból.