Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 34

-Köszi Tristan, hogy segítettél Dalianak ma abban, hogy elvittél minket a fodrászatba és a piercingeshez! Dalia neked pedig, hogy megszervezted ezeket nekem! -mondtam halvány mosollyal, miután leértem a földszintre- Viszont most mennem kell, szóval... Dalia érted küldöm majd Ericet, ha szeretnéd! -ajánlottam fel.

-Miért mész ? -kérdezte Connor.

-Csak eszembe jutott, hogy még van házim, amit hétvégén nem csináltam meg, ráadásul anyáék most itthon vannak, szóval velük szeretnék lenni! -hazudtam. És borzalmas volt. Utálok hazudni az embereknek, főleg ha a barátaimnak hazudok.

-Akkor majd holnap beszélünk! -mondta Connor, majd megölelt. Végig öleltem az összes fiút -kivéve Bradet, aki még mindig fent volt-, utána pedig Daliat -aki valószínűleg tudta, hogy mi az oka annak, hogy haza megyek, de nem akart leállni vitatkozni velem, hogy mit kéne tennem-.

Miután elköszöntünk, kiléptem a lakás ajtaján, és elindultam a vonat állomás felé. Körülbelül negyed órája sétálhattam az állomás felé, és már majdnem ott is voltam, mikor egy fehér mercedes ment el mellettem, és kicsit lelassított. Nem ijedtem meg, csak sétáltam tovább, mikor lehúzódott az autó ablaka, és egy ismerős hang szólított meg.

-Kit látnak szemeim! -szólalt meg az autóban ülő személy.

-Johnson ? Mit keresel itt ? -néztem be az ablakon a volán mögött ülő osztálytársamra.

-Szevasz, Drake! Most jöttem el apámtól, hova mész ? -kérdezte.

-Az állomásra, szóval megyek tovább, szia! -mondtam, majd újra elindultam, Oliver pedig az én tempómban jött mellettem az autóval.

-Nem akarsz beszállni ? Haza viszlek, ha szeretnéd! -ha eddig nem féltem, most elkezdtem egy kicsit. 

Ismerem Olivert, tudom mikre képes. Tavaly osztálykiránduláson leitatta két évfolyamtársunkat, és lefeküdt velük, azok a lányok meg azóta se tudják, hogy ez történt. Dalia és én tudunk csak erről, mert pont a szobában voltunk mikor ez történt, de persze a szekrényben elbújtunk, hogy Johnson ne lásson meg minket. Viszont később rájött, hogy tudjuk mi történt, és azóta ha Oliver valamit akar velünk csinálni, azzal fenyegetjük, hogy elmondjuk az igazgatónak mi történt, mivel videót is csinált Dalia, szóval bizonyítani is tudjuk.

-Nem kell, Eric értem jön! -mondtam, majd gyorsabban kezdtem el sétálni.

-Ne már, Drake! Lehet, hogy a suliban bunkó vagyok, de ezt most vedd úgy, mintha a bocsánat kérésem kezdete lenne!

-Mondtam, nem kell! Eric értem jön -nem néztem rá Oliverre, csak sétáltam előre, viszont átkellett mennem a túl oldalra, hogy a vonathoz oda tudjak menni, de tudtam, hogy ez nem fog egyszerűen menni- És most kérlek, engedj át! -mondtam, mire Oliver leállt, én pedig elindultam az út másik oldalára, mikor azt éreztem, hogy valami nekem jön oldalról. Ezután minden elsötétült.

*Bradley szemszöge*

Nem tudtam elhinni, hogy Narcissa elment. Fogalmam sem volt, hogy mivel tudnám visszahívni, ezért nem szóltam utána, mikor lement a földszintre. Úgy éreztem bármit mondok neki, nem fog rá hatni, úgyis elmegy. Még mindig az ajtóban álltam, mikor hallottam, hogy lent beszél a fiúkkal. Vissza mentem a szobámba, és becsuktam az ajtót, majd leültem az ágyamra és csak néztem előre, majd hallottam, hogy csukódik a bejárati ajtó. Elment. Narcissa elment, és semmit nem hagyott maga után, csak a rólunk szóló cikkeket az interneten.

-Beszélnünk kell! -jött be hirtelen Dalia a szobámba.

-Tudod, hogy mi az a kopogás ? -kérdeztem flegmán Daliatól- Bocs, én csak...