Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 31

Másnap reggel a szokásos időpontban keltem, hat órakor. Elmentem a fürdőszobába megmosakodni, majd visszamentem a szobámba átöltözni, megcsinálni a hajamat és a sminkemet. Ezután pedig bepakoltam a táskámat, majd lementem a földszintre a konyhába.

-Jó reggelt Narcissa! -köszönt nekem anya a konyhából.

-Ömm... jó reggelt! -mondtam kicsit meglepődötten. Fura volt úgy lejönni a konyhába, hogy anya reggelit csinál. Utoljára szerintem tizennégy éves koromban volt ilyen.

-Tudom furcsa lehet, hogy én csinálok enni, de gondoltam amíg itthon vagyunk apáddal, addig kihasználom az alkalmat, és visszatérek a régi szokásainkhoz.

-Az a helyzet, hogy már mostam fogat meg most nem is vagyok annyira éhes. 

-Akkor vidd el az iskolába. Senkit nem fog zavarni, hogyha dobozban viszel palacsintát a suliba.

-Hogyha van túros, akkor viszek -mondtam mosolyogva- A kakaósat nem szeretem, az eperre pedig allergiás vagyok, és csak eperlekvár van itthon, mert Eric mindig azt eszik.

-Lehet, hogy régen találkoztunk és nem sokat beszéltünk, de nem kell újra elmesélned az egész életedet, emlékszek mindenre -mondta anya mosolyogva miközben a pulton támaszkodtam.

-Eric alszik még ? Neki kéne iskolába vinnie, mert Dalia írt, hogy késnek a vonatok.

-Én viszlek ma suliba. Csak apádnak kell dolgoznia amíg nem megyünk vissza New Yorkba, a bátyád pedig este megy valamilyen buliba Penelopeval és akarnak majd vásárolni előtte, úgyhogy hagyom aludni -magyarázta anya.

-Akkor negyed nyolckor indulunk, igaz ? 

-Igen -mosolygott rám anya, mire én is rámosolyogtam- Addig ezeket tedd el egy műanyagdobozba -mondta, majd elém tolt egy tányéron négy palacsintát- Elég lesz ennyi ?

-Még sok is -mosolyogtam- Köszi!

-Szívesen! -mosolygott anya továbbra is.

Fél órával később elindultunk anyával az iskolába autóval, és húsz perccel később oda is értünk.

-Megvan minden ? -kérdezte anya, mielőtt kiszálltam volna az autóból.

-Igen. Köszi, hogy elhoztál! -mosolyogtam.

-Nincs mit! Ezt pedig tedd el! -mondta, majd a kezembe nyomott húsz fontot- Eric mondta, hogy Daliaval mostanában mindig mentek kávézni Londonba. Remélem elég lesz a vonatra és a kávéra is.

-Ömm... Köszönöm! -mosolyogtam- Mesélt mást is Eric ?

-Nem. Miért, kellett volna ?

-Nem, csak kérdeztem. Akkor megyek, már látom Daliat.

-Rendben, vigyázz magadra! -mondta, majd kiszálltam az autóból, anya pedig elindult haza.

-Jó reggelt drága vörös hajú barátnőm, látom anyukád visszajött! -köszönt nekem Dalia mosolyogva.

-Szia! Igen, tegnap már otthon voltak apával mikor hazaértem.

-Szóval mindketten itthon vannak! -mosolygott- És... Meddig maradnak ? -ennél a mondatnál már nem igazán mosolygott. Tudta, hogy anyáék egyszer úgyis vissza mennek.

-Most New Yorkban voltak, csak apának valamit elkell intéznie itthon, viszont anya nem akart egyedül maradni, szóval jött ő is. Úgyhogy most apa dolgozik itthon is, anya meg pihen, és amint apa végez, mennek vissza -hadartam Dalianak.

-Szóval a héten már mennek is. Ahogy apukádat ismerem, hamar megvan a feladataival.

-Igen... De nem baj, anya azt mondta, hogy New York után remélhetőleg fél évre jönnek haza. Mondjuk kell majd dolgozniuk itthon is, de nem annyit, mint általában.