Mi van akkor, ha valaki olyanba szeretünk bele, akit nem is ismerünk igazán, az egész személyisége idegesítő számunkra, és a stílusunk is különböző? Narcissa Drake, a 17 éves tinédzser ugyan így járt a 22 éves Bradley Simpsonnal, hála a legjobb bará...
A könnyeim ismét elkezdtek folyni, miközben futottam le a lépcsőn, hogy minél hamarabb kijuthassak a házból. Hallottam, hogy valaki fut utánam, de nem érdekelt, ezért nem fordultam hátra. Mikor már a bejárati ajtónál voltam, és nyúltam a kilincshez a jobb kezemmel, valaki megfogta a bal kezemet és elhúzott az ajtótól.
-Engedj el...! -mondtam halkan dühösen, és könnyes szemekkel, mikor láttam az illetőt, akihez a kéz tartozott a bal csuklómon.
-Ne menj el, kérlek! Beszélnünk kell...! -mondta halkan.
-Nem kell beszélnünk! Láttam, mit csináltatok! Haileyt választottad, és ez... -nyeltem egyet, majd folytattam- Rendben van. Végül is az első igaz szerelmed volt, nem igaz ? -mosolyogtam rá Bradre kínosan- Csak menj vissza hozzá, engem pedig ne keress... Kérlek...! -mondtam halkan, majd kihúztam a bal kezemet Brad kezéből, és kiléptem az ajtón, majd sétálni kezdtem haza felé.
-Nem! -üvöltötte utánam egy túl ismerős hang- Narcissa, nem fogom hagyni megint, hogy csak úgy elmenj...! Megint Hailey miatt -mondta, miközben futott mögöttem, hogy utolérjen.
-Miért ? -néztem rá keservesen.
-Azért, Narcissa, mert mikor legutóbb hagytam, hogy elmenj, elraboltak. Azóta is bűntudatom van, mert miattam raboltak el téged! Ha nem hagyom, hogy kisétálj a szobámból és elmenj, akkor az a féreg nem rabol el, és nem kínoz meg... Most pedig mikor arra lenne szükséged, hogy melletted legyek, mással csókolózok, mert félek, hogy annyira elszúrtam a kapcsolatunkat, hogy nem akarsz többet velem lenni! Vagy látni sem. De nem érdekel, Narcissa! Nem foglak békén hagyni azért, mert azt mondod! Hailey kedves lány és lehet, hogy az első igaz szerelmem volt, de ha újra összejönnénk, semmi értelme nem lenne, mert pár hét múlva vissza megy New York-ba, a szüleihez.
-Szóval ebben a pár hétben kihasználod, hogy itt van ? Lefekszel vele, aztán amikor újra elmegy, akkor megint bepróbálkozol nálam, és abban fogsz reménykedni, hogy összejövök veled ? Mert ha ez a terved, akkor sajnálom, de nem mész vele sokra! -mondtam dühösen.
-Nem, Narcissa, nem fogok vele lefeküdni, főleg nem összejönni! Igen, szeretem Haileyt... De csak, mint barát! Nem, mint barátnő! Ami nemrég történt köztünk, az csak azért volt, mert túl jól éreztük magunkat, miután haza jöttünk. Újra eszünkbe jutottak a régi emlékek, ennyi. Kérlek, Narcissa értsd meg, hogy nem akarok semmit Haileytől! Semmi olyat, amire gondolsz.
-Miért, mire gondolok ?!
-Arra, hogy még mindig szerelmes vagyok Haileybe.
-Mert úgy tűnik, Bradley! -üvöltöttem- Mindig amikor ránézel, elkezd csillogni a szemed, és az arcod piros lesz. Szerinted ez minek a jele, ha nem annak, hogy még mindig szerelmes vagy belé ? -kérdeztem idegesen.
-Kérlek, inkább menjünk vissza a lakásba, és beszéljünk ott, de ne ébresszük fel az egész utcát hajnalban!
-Rendben... -mondtam halkan, majd Bradleyre rá sem nézve, megfordultam és elindultam a házukhoz.
Dalia, Hailey és Tristan a nappaliban beszélgettek, és amikor meghallották, hogy nyílik az ajtó, hirtelen mindhárman felénk néztek.
-Sziasztok...! -köszönt halkan Dalia.
-Azt hiszem jobb, ha most megyek! -állt fel Hailey a kanapéról- Sziasztok! -köszönt el halkan, majd kilépett a lakás ajtaján, és beszállt a kint parkoló Benzbe, majd elindult.
-Magatokra hagyjunk ? -kérdezte Dalia.
-Igen, légyszi! -válaszolta Brad, mire a két szőke felment az emeletre Tristan szobájába.
-Szóval... -mondtam halkan-Ott tartottunk, hogy szerelmes vagy Haileybe.
-Nem vagyok! -mondta kicsit hangosabban a kelleténél Brad- Bocsánat...! -szólt halkan, mikor észrevette, hogy megijesztett.
-Hogyha nem szerelmes vagy belé, akkor miért csillog a szemed mikor ránézel ?
-Mindig csillog a szemem! -próbált kifogásokat keresni.
-De amikor Haileyre nézel, akkor mégjobban csillog... -próbáltam visszavágni, hogy nekem legyen igazam.
Brad nem válaszolt, csak elkezdett nevetni.
Йой! Нажаль, це зображення не відповідає нашим правилам. Щоб продовжити публікацію, будь ласка, видаліть його або завантажте інше.
-Most min nevetsz ? -kérdeztem mosolyogva miközben hozzá dobtam egy díszpárnát a kanapéról.
-Vicces, ahogy azt akarod, hogy neked legyen igazad! -mondta továbbra is nevetve- De aranyos is... -mosolygott halványan.
-Azzal, hogy ilyeneket mondasz, nem fogsz könnyebben visszakapni! -mondtam, mielőtt Brad reménykedhetett volna- Hosszú út áll előtted... És előttem... -mondtam halkan.
-Szóval... -állt fel a kanapéról, majd felém sétált- Ez azt jelenti, hogy ha nagyon igyekezni fogok, akkor lehet, hogy vissza szerezhetlek ? -kérdezte előttem állva.
-Talán azt jelenti. De ne nagyon bízd el magad, Simpson! -mosolyogtam rá ravaszan.
-Nem fogom... Drake! -mosolygott vissza.
__________________________________________
Sziasztooook. Elérkeztünk a könyv utolsó részéhez, és tudom, hogy rövidebb lett a megszokottnál, de megígérem, hogy az új könyvben hosszú részek lesznek majd.
Nem is tudom, mit írhatnék most. Először is szeretném megköszönni mindannyiotoknak, hogy olvastok, szavaztok, illetve kommenteltek. Rengeteg erőt adtok az íráshoz, hihetetlen érzés <3. Nem gondoltam volna soha, hogy az olvasások száma 1000 lesz, vagy még annál is több, de úgy kátszik rosszul hittem, mert már több mint 3000 *-*. Nagyon köszönöm srácok, imádlak titeket <3.
Igyekszek sietni az új könyvvel, és minél izgalmasabbra írni a fejezeteket. Remélem, hogy legalább annyira tetszeni fog nektek az is, mint ez, és sokan fogjátok olvasni :). Vigyázzatok magatokra, és élvezzétek a nyarat a rossz idő ellenére is <3.
