Lovestruck I. |BEFEJEZETT| Bradley Simpson FF. • HUN|

Chapter 7

-Még egy ok, amiért szerethetnéd őket -mondta büszkén Dalia. Megint nagyon hangos volt a közönség, úgyhogy nem nagyon hallottam semmit, de épp megértettem, amit a szőke lány mondott nekem.

-Attól még, hogy My Chemical Romance zenét játszanak, mellesleg a Teenagerst, nem fogom őket megszeretni -mondtam Dalia fülébe.

-Maradj csöndben, és hallgasd -szólt rám Dalia mikor kezdődött a zene. Nem válaszoltam, csak megforgattam a szemeimet.

Karba tett kézzel álltam, és hallgattam ezt a "csodás" zenekart. Bevallom őszintén meglepődtem, de tetszett. Persze próbáltam bemesélni magamnak, hogy ez nem jó, de valamiért ragaszkodtam ahhoz, hogy jól játszanak. Legalábbis a füleimnek tetszett.

Mikor Dalia észrevette, hogy a szöveget éneklem, rám vigyorgott. Én finoman oldalba böktem a könyökömmel, mire ő nyögött egyet, majd megsimogatta a "megsebzett" helyet.

2 nappal később

Két nap telt el a koncert óta. A hétfői napom ugyanúgy telt, mint az összes többi. Na jó ez nem teljesen igaz. Dalia itt alszik a koncert óta, mert a szülei megint összebalhéztak valamin, a bátyja pedig a barátnőjénél lakik. Na igen...  A híres Nate Smith. Bevallom őszintén, eleinte csak azért kezdtem barátkozni Daliaval, mert tetszett a bátyja. De sajnos a sors erre rájött, és egy héttel később már az a hír járta, hogy Nate becsajozott. Természetesen féltékeny voltam, de elég volt az az egy hét ahhoz, hogy Daliaval nagyon jó barátok legyünk, utána rá három hétre legjobb barátnők lettünk. Nate pedig négy év után is ugyanazzal a lánnyal van együtt. 

Reggel siettünk Daliaval, hogy elérjük a vonatot. Nekem ez nem volt nehéz, de Dalia még nem igazán van hozzá szokva a korán keléshez. Nagyon ritkán találkozunk a vonaton, de ha pont összefutunk, az is csak azért van, mert Nate viszi ki a vonathoz autóval, és mivel a kedves bátyja fél nyolcra jár dolgozni, Dalia kénytelen fél hétkor kelni a hét óra helyett. Egyébként a többi napon általában a szöszi barátnőm mindig késik tíz percet az iskolából, ami miatt már elég sokszor gondjai voltak.

-Ezt is majdnem lekéstük -mondtam lihegve, miután felszálltunk a vonatra. Komolyan úgy éreztem magam, mint aki most futotta le a maratont.

-Bocsi. Te is tudod, hogy nehezemre esik korán kelni. Főleg hatkor -mondta Dalia úgy, mintha ártatlan lenne, pedig nagyon jól tudta, hogy nem az.

-Mindegy. Elértük a vonatot, és ez a lényeg. Inkább üljünk le, mert megfulladok. 

-Oké, menjünk -mondta, majd elindult a sorok között egy tökéletes helyet keresve. Leültünk középre, ahol négy ülés volt, és az ablak alatt egy kis tálca, ami tökéletes volt arra, hogy amíg a telefonjainkat töltjük, arra tegyük rá. 

Az egész utat végig beszéltük, mint mindig, és szokásunkhoz híven, a buszon meg sem szólaltunk. Ezután besétáltunk az iskola kapuin, fel a lépcsőn a termünkbe, és kezdődött újra minden. A kedvenc osztályomat végre láthattam, köztük a legkedveltebb osztálytársammal, Oliver Johnsonnal.

Természetesen mindenki látta Dalia instagram bejegyzését, miszerint Vamps koncerten volt a múlthéten, és persze, hogy engem is megjelölt a képen. Mikor lepakoltuk a cuccainkat, Oliver és a legjobb barátja, Kurt -akit amúgy kedvelek, mert nem olyan seggfej, mint Johnson, ráadásul az a keresztneve, mint az egyik kedvenc zenekarom énekesének, de a legjobb, hogy ő is szereti azt a zenekart-, egyből faggatózni kezdtek. Persze tudtuk, hogy amúgy leszarják, de mivel már nem volt mivel idegesíteniük minket -főleg Johnson az, akinek ez volt minden vágya-, muszáj volt a koncertről kérdezősködniük. 

-A legjobb talán az volt, mikor a kis vörös -biccentett felém Dalia vigyorogva- a szöveget énekelte.

-Azt tedd hozzá, hogy My Chemical Romance-et játszottak -mondtam, mielőtt még elkezdett volna valami mást is mesélni.

-És mivel te olyan jó barátnő vagy, oldalba ütöttél a könyököddel. Pedig csak vigyorogtam -fakadt ki Dalia.

-Alig értem hozzád -mondtam mosolyogva. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy nevessek.

-Azta, Drake. Nem is tudtam, hogy ilyen kemény lány vagy -mondta -azt hiszem- büszkén Oliver.

-A múltkori beszólása óta már kiderült -mosolygott Kurt.

-Most vele vagy, vagy velem ? -kérdezte felháborodottan Oliver.

-Haver, nyugi. Csak mondtam -nyugtatta le Kurt a barátját.

Öt órával később végre megszabadultunk az iskolából, és mehettünk haza. Viszont Daliaval úgy döntöttünk, hogy Londonba megyünk vonattal, mert soha nem volt igazán időnk körülnézni, és a koncert napján is csak oda mentünk, ahol az a borzasztóan jó zenekar játszott. Ráadásul már régóta terveztük, hogy elmegyünk körülnézni, és most alkalmunk is volt rá. Nem igazán terveztük meg, hogy hova fogunk menni, arra gondoltunk, hogy beülünk egy kávézóba, és utána vásárolunk, és nézelődünk. 

Körülbelül egy órával később -igen, elég messze van London Oxfordtól- megérkeztünk Londonba, és egyből bementünk a kedvenc kávézónkba, ahol legutoljára két hónapja voltunk. Mégpedig a Monmouth Coffeba. Általában elég nagy a forgalom, és ez most sem volt másképp. Elmondtuk, hogy mit, és hogy elvitelre szeretnénk, utána megvártuk a kávéinkat. Pontosabban csak én vártam, mert Dalia elment vécére. Mikor megcsinálták a kávékat, én kifizettem, és mikor a kezemben a poharakkal megfordultam, beleütköztem valakibe, és magamat, illetve a velem szemben álló személyt is leöntöttem kávéval.

_________________________________________

Sziasztooook. Remélem tetszett ez a rész, és izgalmasnak találtátok. Igyekszek sietni a folytatással, most viszonylag időm is van rá, úgyhogy amikor csak tudok, írok pár bekezdést a következő részhez, hogy addig is gyorsabban haladjak vele <3.