Beszélj Hozzám! | YOONSEOK

11. Fejezet: A villámok fényében

J-HOOOPE!
Sziasztok aranyoskáink!
Olyan részt hoztunk nektek, de olyat, hogy ihaj... 😏😏
Köszönjünk nektek azt, hogy vagytok, és olvassátok a történetet. Reméljük, ez a rész is tetszeni fog!
Jó olvasást! ❤

🌹 🌹 🌹

MIN YOONGI

Amikor reggel kinyitottam a szemeimet, egészen máshogy éreztem magam, mint az ezt megelőző reggeleken. Nyugodt voltam, a fejem fájt ugyan, de más nyűgöm nem volt. Csak feküdtem egy ideig, és pislogtam, egy idő után viszont feltűnt a két engem szorongató kar.
Hoseok egész testével hozzám simult, mindenét magam körül érezhettem, talán emiatt voltam ennyire nyugodt, és kisimult. Azonban, amikor eszembe jutott, hogy mennyi gondot is okoztam neki tegnap este, inkább váltam nyugtalanná.

Óvatosan kibújtam ölelő karjaiból, majd mielőtt kimentem volna az ajtón, egy pillantást vetettem rá.
Ajkai kissé elnyíltak egymástól, haja égnek állt, és borzos is volt. Teljes mértékben magamra emlékeztetett. Csak az volt a különbség, hogy ő igazán aranyos volt. És gyönyörű, de ez természetesen mellékes.

Lementem a konyhába, és nekiálltam kávét főzni, közben a kenyereket sorra dobáltam bele a pirítóba. Nem tudtam, Hoseok mennyit tud megenni egyszerre, ezért a biztonság kedvéért teleraktam két tányért, hogy biztosan jól lakjon, és ne maradjon éhes.

- Te egy óvodáscsoportnak csinálsz reggelit? - hangzott a kérdés, mire kicsit összerezzentem ijedtemben. Ennyit arról, hogy nem tud megrémiszteni...

„ Nem, neked ” - mutattam felé a rövid üzenetet, amit telefonomba pötyögtem be.
Ő bólintott, majd engem kikerülve leemelt a tányérról egy pirítóst, és majszolni kezdte, amíg körbe-körbe mászkált a konyhában. Természetesen egy szál alsóban. Nudista.

- Finom. Aranyos vagy, Yoongi, köszönöm - libbent elém nem sokkal később, majd tekintetével az enyémet kereste. Ezt még úgy is éreztem, hogy a padlót pásztáztam. Az arcom persze vörös volt. Még barátkoznom kell ezzel az érzéssel, hiszen túl intenzív nekem. Viszont, ahogy hozzám ért, ahogy mutatóujját az állam alá csúsztatta és gyengéden emelte maga felé az arcom, az érzés még inkább erősödött.

S akkor megláttam magam Hoseok szemeiben.

De ez már egy jobb ember volt.

Egy jobb Yoongi.

Ajkaimra pillantott, majd mire egyet pislogtam egy apró, rövid csókkal ajándékozott meg.

- Egyél te is, rendben? - suttogta, mire kislányos zavaromban csak egy halványat bólintottam, majd már szabadultam is közelségétől, egy pirítós társaságában mentem ki a teraszra. Egy ideig magányosan eszegettem odakint a tájat figyelve, s arra jutottam, hogy a vidék gyönyörű. Magas dombok, még magasabb hegyek, halvány köd, párás levegő. Szívesebben élnék itt.
Talán minden megoldódna...

- Yoongi - lesett ki az ajtó mögül Hoseok, én pedig odanéztem, és  igyekeztem visszatérni a valóságba a mesebeli tájra való rácsodálkozásból. - Van kedved sétálni? Lenézhetnénk még a fesztiválra - lelkendezett.

Szívem szerint megráztam volna a fejem, hogy én ugyan nem megyek sehova, de a környezet annyira ellazított, és olyan kellemes érzés kerített hatalmába, hogy csak egyetlen pillanatra fordult meg a fejemben, hogy nemet mondok.