Beszélj Hozzám! | YOONSEOK

9. Fejezet második fele: Küldetés

I'm done!
Na, gyerekek...
Végre sikerült befejeznem, úgyhogy olvashatjátok is. 😊 A hibákért elnézést, holnap átnézem, ha hazaértem.
Köszönjük a közel 8000 megtekintést és 1000+ szavazatot, na meg a sok kommentet!❤
Jó szórakozást kívánok ehhez a részhez is! 😄

🌹 🌹 🌹

JUNG HOSEOK

Meglepően jókedvűen ébredtem, és csak dobott az egészen az, hogy kinézve az ablakon csúnya felhőknek nyoma sem volt. Sajnos az utóbbi egy hétben rengeteget esett, így az ember nem tudta eldönteni, hogy hogyan öltözzön fel, mit vigyen magával, ha útrakél.

A klinikára igyekezve megcsodáltam mindent, és nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Az a fránya görbület állandóan ott volt ajkaimon, és egyszerűen semmit sem tudtam tenni, hogy eltüntessem onnét.

Nem is akartam.

Boldog voltam, hogy Yoongi és én közelebb kerültünk egymáshoz, és a fiú egyre inkább engedett be a kalitkájába, hogy aztán szépen kicsalogassam onnan.
Történeteket osztott meg velem a régi barátairól, a családjáról, és legnagyobb örömömre sokszor láthattam édes mosolyát, amit az együtt eltöltött idő alatt egyre jobban megszerettem.

Na, helyben vagyunk.

Az igazság az, hogy a kis Manócska egyre nagyobb hatást gyakorol rám, és semmivel sem tudom magyarázni ezt. Fontossá vált számomra, és rá kellett jönnöm, hogy...

- Hoseok! De jó, hogy jöttél - szinte még be sem tettem a lábam az ajtón, Seolhyun szaladt felém, aki szintén pszichológusként dolgozik itt, a klinikán.

- Áh, szia! Minden rendben? Ennyire hiányoztam? - vigyorogtam rá, mint valami eszelős, mire csak megforgatta a szemét. Mindig is szerette a humorom. Mint mindenki.

- Elfelejtettem, hogy el kell kísérnem a húgom menyasszonyi ruhát bérelni, és az a helyzet, hogy nem tudom kire bízni a gyereket. Nem hagyhatom itt veled addig? - tért a lényegre, és hatalmas szemekkel, szinte könyörögve pislogott fel rám.

- Ha rám mered bízni, akkor szívesen vigyázok rá - reagáltam ekképpen, mire hálásan a nyakamba ugrott. Bárcsak Yoongi ölelne meg így. Biztos, hogy soha többé nem engedném el.

- Köszönöm, akkor mindjárt beviszem hozzád, csak elmagyarázom neki a helyzetet! Nagyon hálás vagyok, jövök neked egy Sprite-tal - kacsintott rám, majd sietve otthagyott.

Mióta ismerem, mindig csak rohan. Állandóan késésben van, vagy éppen már el is késett. Nem egyszer történt már olyan, hogy leültünk egy-egy súlyosabb esetet kitárgyalni, de valahogyan nem tudott odaérni időben. A munkán kívüli találkozásokról nem is beszélve.
Van egy tizenhét éves fia, nevén szólítva Jeongguk, akit volt szerencsém megismerni, és azt kell, hogy mondjam, nem hasonlít az anyjára. Egyszer Seolhyun megkért, hogy fogadjam a srácot, mint páciens, de szerencsére a végén visszamondta, így arra mertem következtetni, hogy megoldódott a probléma.

Befészkeltem magam az irodámba, majd előszedtem azoknak a betegeknek a feljegyzéseit, akik meglátogatnak majd engem a nap folyamán. Nem voltak sokan, de éreztem, hogy pont elég lesz átnéznem mindenki mappáját, hogy elfáradjak.
Összesen hatan voltak bejegyezve: Kim Taehyung, aki szorongás miatt jár hozzám, de már szerencsére sokat javult. Ő kilencre van beírva.
Kim Doyeon, aki skizofréniája által keveredett hozzám. Ő tíztől fog nálam tartózkodni.
Kang Chanee - Ő egy nagyon különleges eset, de csak nemrég keresett fel, így még nem sokat tudok róla.
Ide befurakodott az oly' csodálatos ebédszünet.
Utána érkezik Park Jimin, akinek egy órától kettőig élvezhetem társaságát. Anorexiája - amiből már sikerült felállnia - , depressziója miatt kell járnia hozzám.
Park Minhyuknak kezdetleges depressziója van, és ez egyre csak romlik, mióta elváltak a szülei, és a bátyjával minden kapcsolata megszakadt. Kettőtől háromig.
És végül egy thai lány, Lalisa Manoban fog meglátogatni. Ötre volt bejegyezve, de amikor a négy órási időpont megüresedett, szóltam neki, hogy jöhet egy órával hamarabb. Vele az önelfogadásról szoktam beszélgetni, ugyanis nem képes elfogadni, hogy a saját neme is érdekli.