Beszélj Hozzám! | YOONSEOK

12. Fejezet: Elhalt a pillanat

MIN YOONGI

Azt szokták mondani, ha az ember szeret, s szeretve van, boldog lesz, izgatott, a szíve repes minden egyes alkalommal, amikor az a bizonyos személy rápillant, esetleg meghallja a hangját, vagy megérinti.

Ez részben igaz.
De én inkább voltam nyugodt, mintsem volt részem kitörő örömben.
Ha a tegnap éjszakára gondoltam, a testem ellazult, igaz, a lábaim meg-megremegtek, de azon kívül csak az járt a fejemben, hogy mennyire jól van ez így. Boldog voltam, igen. Viszont a tudat, hogy most már valóban nem vagyok egyedül, nyugodttá tett. Nem álltam készen semmiféle világmegváltó dologra a szerelem erejét használva, egyszerűen maradtam az, aki voltam, és ez így van jól. Talán a mindent túlharsogó boldogságtól kellene különlegesnek lennie. De nem. Ez így volt rettentően különleges.

A konyhában álltam már egy ideje a pultnak tamászkodva. Kellemes reggel volt, a Nap minden egyes részét kellemesen ragyogta be a háznak.
Arcomon aprócska mosoly ült, akárhányszor kitekintettem az ablakon, s hagytam, hogy a fény végigsimítson arcomon.

Azonban az a mosoly nemcsak ezé a reggelé volt, hanem azé a szenvedélyes éjszakáé, amit magam mögött tudhatok, hiszen mesébe illő volt a számomra. Vagyis valami olyasmi. Már nem féltem az érintéstől úgy, mint ezelőtt. Kicsit úgy fogtam fel, mint a terápia része.

Oh, de még milyen terápia...

Gyors...

És hangos...

- Jó reggelt! - szólalt meg Hoseok pontosan mögülem, én pedig megugrottam ijedtemben. Ez az ember tuti, valami orosz kém volt előző életében. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni! - nevetett, majd karjait óvatosan körém fonta, úgy ölelt át hátulról. Felhorkantam, majd fejemet vállának döntöttem. Érintése ugyanolyan hatással volt rám, mint este. Ez azt hiszem, jó dolog.

Néhány perc erejéig csak élveztük a csendet, s egymást, később azonban Hoseok megtörte a pillanatot.

- Csinálunk reggelit?

Bólintottam.

- Mire vagy éhes? - kérdezte ismét.
Vállat rántottam, majd a pulthoz sétáltam, s elvettem onnan a telefonom, hogy leírhassam, amit gondolok még ezzel kapcsolatban.

,, Nézzük meg, mi van itthon, aztán döntsünk az alapján. "

Miután Hoseok elolvasta javaslatomat bólintott, majd nekiállt szemügyre venni a hütő, a polcok, s a szekrények tartalmát.

Ahhoz képest, hogy senki nem lakik itt, csak időszakosan, egész sok dologra bukkantunk; penészes kenyér, összecsomósodott liszt, romlott tészta.

- Jó, nos... akkor rendelünk valami finomat. Mit szólsz? - csapta össze temyereit Hoseok, miután az utolsó szekrényt is átnézte. Vicces egy helyzet volt.
Elmosolyodtam, majd bólintottam, közben elővettem a telefonom.

- Jó lenne egy kis csirke - mondattam el a Fordítóval vágyamat.
Hoseok hatalmas mosollyal fordult felém, hiszen alig eszek, és ha mégis, nem szoktam nagy hűhót csapni abból, hogy mit.

- Rendben, akkor csirkét eszünk - bólintott, majd a vonalas telefonhoz sétált, és tárcsázta az egyik közeli éttermet, ahol lehetséges a kiszállítás.
Már csak a csirke gondolatára is megkordult a gyomrom. Ilyen azért elég régen volt.

¤ ¤ ¤

- Aigoo, ez nagyon jól esett - dőlt hátra Hoseok székében, miután mindhárom doboz ételt elpusztítottuk. Én is rengeteget ettem, meg is éreztem.