Beszélj Hozzám! | YOONSEOK

8. Fejezet: Egy csodás fiú barátja

Hali mindenki!
A rész közzétételét a nyelvvizsgám napjára, azaz 28-ára terveztük, de mivel készen lett, úgy gondoltuk, meglepünk titeket.
Nem tudjuk, mikor lesz új rész, de haladunk a történettel, minden meg van beszélve, szóval nem kell sokat várnotok! 😉
(Most járunk a történet felénél, mellékesen... :3)
Gondoljatok rám jövőhét szombaton!😇
Jó olvasást!💜

🌹 🌹 🌹

JUNG HOSEOK

Amikor megérkeztem a leírt címre, egy nagyon takaros ház tárult szemeim elé. Furcsa érzés fogott el; mintha mágnes húzott volna befelé, Hozzá. Amikor felléptem a verandára, remegő kezekkel nyúltam a csengőhöz, melynek megnyomása után alig két percbe telt, hogy kinyíljon előttem az ajtó.

Most már nincs visszaút, véltem
- Oh - adott hangot meglepettségének Minah, én pedig kezdtem azt érezni, rossz ötlet volt felkeresnem őket.
- Bocsánat a zavarásért! Úgy érzem, hogy tartozom Önnek egy magyarázattal - mosolyodtam el zavartan, mire a nő arcvonásai ellágyultak.
- Azt hiszem, már nyugodtan tegeződhetünk, ha nem okoz gondot - mondta, miközben beljebb tessékelt, és leültetett a kanapéra.
Azonnal kétféle sütemény és egy pohár üdítő landolt előttem. Kicsit édesanyámra emlékeztetett, Ő is mindig szorgoskodott a konyhában.
Miután elhelyezkedett mellettem, türelmetlenül pillantott rám.

- Nos... - köszörültem meg a torkom, majd belekezdtem. Természetesen kihagytam a Yoongival váltott csókunkat, és a levelét. Nagy vonalakban meséltem el, hogy kicsit szétcsúsztam, a fia pedig nem talált bennem biztos pontot, ezért megkért, ne folytassuk a kezeléseket.
Az édesanya figyelmesen hallgatott végig, és helyeslően bólogatott annál a részénél, mikor azt ecseteltem, hogy mostantól barátként fogok közeledni Yoongi felé.
Nagyon hasonlítottak vonásaik a fiával, de hiába nem ismertem az édesapját, úgy éreztem, Yoongi többet örökölt belőle.

- Úgy érted ezt, hogy eljátszod, hogy a barátja vagy, vagy pedig... - kérdezte volna, én pedig közbevágtam.

- Én szeretnék a barátja lenni. Kedvelem őt, sokkal másabb, mint az eddigi pácienseim - kicsit bátortalanok voltak szavaim, de úgy éreztem, tisztáznunk kell a dolgot. - Természetesen járnia kell majd hozzám, viszont kötetlenül, és nem csak irodán belül szeretnék vele találkozni. Arra gondoltam, hogy elvinném egy hétvégére kirándulni. Van egy nyaralóm a hegyekben. Természetesen csak a beleegyezéseddel - meséltem el neki a terveim, mire boldogan csillant fel a szeme.

- Tudod, nagyon rendes fiatalembernek tartalak, és örülnék, ha lenne egy normális barátja - sóhajtott fel, miközben elmerengett valamin.

Sajnálom Őket, hogy ennyi mindenen kellett keresztül menniük. Jó lett volna, ha már akkor ismerem őket, amikor az a sok szörnyű dolog történt velük. Talán most Yoongi hangját is hallhatnám.

- Köszönöm, hogy ezek után is bízol bennem - mosolyogtam halványan, hiszen nagyon szégyelltem magam a történtek miatt.
Cserben hagytam őket.

- Ne butáskodj! De most már minden rendben? Beszélhetünk róla, ha gondolod - pillantott rám érdeklődően, én pedig csak bólintottam.

- Minden rendben van. Tényleg hálás vagyok a megértésért - mondtam, majd felálltam, és már nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem, hol találom a kis Manót, de Minah látta rajtam, mit szeretnék.