Beszélj Hozzám! | YOONSEOK

10. Fejezet első fele: Az úton

Ééés ismételten a fejezet felével érkezem. Megint hosszú lett. Innentől kezdve ez előfordulhat, mert...
Khmkhmkhm, ja.
Szóval, köszönjük a kommenteket, sajnos sokat nem jelzett a wattpad, így néhányra nem válaszoltunk, de az összesért hálásak vagyunk! ❤
Jó olvasást!😊

🌹 🌹 🌹

MIN YOONGI

Az elkövetkezendő idő gyorsan pergett, igazából semmi más nem töltötte ki a gondolataimat, csak az, hogy mire is készülök nemsokára. Nos, én, Min Yoongi, arra készültem napokon át, hogy meghazudtoljam önmagam.

Hoseok kérése önmagában furcsa volt, már csak azért is, mert felötlött bennem a kérdés, hogy ugyan mi a frászt akar ő kezdeni egy néma idegronccsal az idő alatt, amíg a nyaralójában vagyunk. Szóval, hogy én... és Ő.

Ő és én.

Ketten.

Ez a tény a szívbajt hozta rám, még akkor is, ha csak jobban elmerültem a gondolatban. Annak a gondolatában, hogy össze leszek zárva vele. Vele, aki iránt még én sem tudom pontosan, mit érzek. Utálom, kedvelem, szeretem? Fogalmam sincs, és ez kezd az őrületbe kergetni. Na, meg az is, hogy mióta megláttam, csak róla készülnek portréim. Mintha a grafitceruzáim összeesküvést szőttek volna ellenem. Manapság már a tárgyakban sem bízhat az ember...

A fenekem és az ágyam már egy ideje szoros kapcsolatot ápoltak egymással; egészen pontosan reggel óta. Mindjárt tizenegy óra, én pedig fél nyolc óta fent vagyok. Azóta nem álltam fel innét.
A fejem zúgott gondolataimtól, és nagyon szorongtam, ha eszembe jutott, Hoseok nemsokára itt lesz értem, és el kell vele töltenem egy három órás utat autóban ülve, aztán meg három napot. Kettecskén.

Ennél tovább nem jutottam fejben, csak azon rágódtam, hogy basszameg, mi az átkot csinálok...

Néhány perc kellett ahhoz, hogy az életem forduljon egyet, ugyanis Hoseok megérkezett. Hallottam, ahogy becsapja a kocsiajtót, ezért azonnal az ablakhoz léptem. Egyszerre váltam dühössé, és izgatottá. Dühös nagyrészt magamra voltam, mivel a ruháim ugyanúgy a padlón hevertek, mint pár napja, amikor is megpróbáltam kiötleni, mit vigyek magammal. Nem sikerült. Ennek bizonyítéka a hatalmas kupi volt. És hát semmim nem volt elrakva most sem, hiába voltam vele tisztában, hogy ma indulunk. Talán kihagyott az elmém, vagy mi a franc, de tudtam, hogy ez rettentő kínos lesz ám, ha nem kezdek el most rögtön tenni valami az ügy érdekében.

Addig-addig merengtem, amíg arra nem lettem figyelmes, hogy Hoseok bizony kiszúrt engem, ahogy az ablakban ácsorgom, és tátom a szám, mint valami fogyaték.
Halványan elmosolyodott, és esélye sem volt többre, azonnal lebuktam a párkány alá, hogy takarásban legyek.
Szinte éreztem, ahogy az arcomat elönti az a bizonyos vörös szín, s megállíthatatlanul szánt végig mindenemen az a bizonyos bizsergés, és érzéseim kavalkádja. A levegővételeim felgyorsultak, a gondolatok cikáztak a fejemben, de hamar rájöttem, hogy azzal, hogy kétségbeesetten kuporgok, nemigen jutok előbbre, pláne nem fogok tudni egy kevésbe kínos helyzetet előteremteni, így hát fogtam magam, és a földön kúszva-mászva próbáltam rátalálni minden bőröndbe illő ruhadarabomra. Raktam el két inget, pár pólót, két pulóvert, villámgyorsasággal kerestem elő a bőrkabátom, és elraktam az összes farmerem, amit találtam, plusz kihámoztam magam a rajtam lengedező pizsamámból, és immár egyszál alsóban foglalatoskodtam tovább. Raktam el tiszta alsót, zoknit, és nem sokkal később eszembe jutott, hogy tulajdonképpen rettentően le vagyok izzadva, és büdös vagyok. A másodperc tört része alatt ragadtam meg a törölközőmet, és léptem ki a szobából, hogy gyorsan elintézzem magam a fürdőben, ugyanis nem nagyon akartam, hogy Hoseoknak egész idő alatt engem kelljen szagolnia. A pszichomókusok amúgy is illedelmes népség. Akkor sem mondaná ki, hogy rothadó szagom van, ha már a tüdejét köhögné ki a bűzömtől. Szóval jobb volt megelőzni a bajt.