Életem, Halálom! |BEFEJEZETT|

7.

Szuper napnak ígérkezett.

Délelőtt a könyvtárban titokban meglestük a tombolanyereményeket. Hellának egy parfüméria vásárlási utalványa szúrt szemet először, nekem egy vaskos doboz. Bár nem néztem bele, a fedelébe vésett idézet mindent elárult róla: „Az élet egy színpad, melyen játszani kell, s ha könnyes a szemed, akkor is nevetni kell." Mindig is vonzott a színházi élet. Na persze nem pont a színészkedés, utáltam szerepelni. Már attól ki tudtam készülni, ha kiselőadást kellett tartanom. A rendezés viszont mindig is érdekelt. Szuper érzés lehet, hogy te vagy egy előadás gerince, az egész megálmodója. A rendezők sosem lépnek színpadra – mégis mindenki tudja, hogy az ő érdemük a darab megszületése.

A délutáni órák elmaradtak, így volt időnk elmenni egy varrónőhöz, hogy ránk igazítsa a ruhákat. Hella ruhája tökéletesen illett hozzá: combközépig érő, éjfélkék koktélruha, szív alakú kivágással. A varrónő is el volt ájulva tőle: kicsit összébb húzta az anyagot a felsőtestén, hogy a dekoltázs kicsit jobban látszódjon. Az én ruhámnak a derekát kellett behúzni, hogy ne csak lógjon rajtam.

- Köszönjük szépen a gyors segítséget! – mosolyogtam a nőre. – Mennyivel tartozunk?

- Semmivel – felelte.

- De hát...

- Ugyan, nem volt nagy munka! – mosolygott ránk. – Gyönyörűek vagytok a ruhákban. Érezzétek jól magatokat!

Hellával összenéztünk. Látta rajtam, hogy nem tetszik az ötlet.

- Nem tehetjük – fordultam a nő felé. A vonásai elsötétültek, a száját egy vonallá préselte össze.

- Ne sértsd meg az érzéseit! – suttogta Hella. – Nagyon hálásak vagyunk a kedvességéért! Még egyszer köszönünk mindent!

Ruhaigazítás után hozzánk mentünk, hogy együtt készüljünk fel a nagy estére. Elmagyaráztam neki, hogy az eladó milyen frizurát készített nekem pár nappal ezelőtt. Hella simán elmehetne fodrásznak: én megálmodtam, ő megcsinálta. Ugyanúgy néztem ki, mint akkor az üzletben.

Amíg barátnőm a hajsütővasat melegítette ránéztem az üzenetekre.

Bence: Hogy állsz?☺

Napsugár: Készen vagyok, Hella még készülődik. A srácok fél 7 felé jönnek értünk.

Bence: Akkor ott találkozunk?

Napsugár: Aha. Már nagyon szeretnélek látni öltönyben. ;)

Bence: Szó sincs öltönyről :P Fekete farmer, sötétkék farmering, fekete bőrkabát.

Napsugár: A jó öreg farmercuccok...

Bence: Sosem lehet megunni őket ;)

Napsugár: Ha te mondod...

Bence: :) 

Napsugár: Kicsit sem fogunk hülyén kinézni egymás mellett :D

Bence: ?

Napsugár: Az én ruhám olyan, mintha nem is a bálomba, hanem az esküvőmre mennék, te meg tipikus retro szerelésben leszel... Passzol, meg minden :D

Bence: Legalább eredeti páros leszünk☺♥

Napsugár: Az biztos☺ Majd találkozunk!

Bence: Már alig várom♥

- Ó, egyem a szíveteket! Miért nem kezdtek el randizgatni?

- Miért nem hagysz fel már végre azzal az idegesítő szokásoddal, hogy belenézel a privát beszélgetéseimbe? – kérdeztem vissza.

- Egy ideje elkészültem, de nem akartam megzavarni a turbékolást. – Hella csábosan felvonta a szemöldökét. – Na, hogy festek?

A szép nem tűnt helyénvalónak. Barátnőm elképesztően festett: a ruhával azonos színű lakkcipő és a gyöngyházfényű ékszerek tökéletesen passzoltak egymáshoz. Göndör szőke haját kivasalta, így még egzotikusabbnak tűnt világító kék szemeivel.

- Ma este minden pasi azért fog harcolni, hogy téged táncba vihessen – feleltem.

Kolos fuvarozott minket kocsival. Jómódú szülők egyszem fiácskájaként a sikeres jogsival szinte egy időben megkapta az első kocsiját is. Nemrég volt a szülinapja, amire egy lehetőséget kapott arra, hogy a motoros jogsit is megszerezze. Ezzel azonban (tudtommal) a mai napig nem élt.

Elégedetten mértem végig.

- Végre, egy öltönyös pasi!

A fekete, helyenként csillogó öltöny szinte egybeolvadt félhosszú, fekete hajával. A visszapillantón keresztül ő is megnézett magának.

- A bálunkra megyünk, nem az esküvődre, szépségem.

- Kabbe.

A szeme körül megjelentek azok az imádnivaló nevetőráncai.

- Tudod, hogy csodásan nézel ki.

- Igen, tudom. Ezt amúgy Hellának kellett volna mondanod. Csak úgy szólok.

A fiú vetett egy pillantást rá is.

- Nem találok szavakat.

Hella felnevetett.

A zene fülsüketítően hangos volt. Az egész terem izzadságszagtól bűzlött, pedig bőven volt még üres asztal. A táncparketten mozdulni sem lehetett anélkül, hogy nekimentünk volna valakinek.

Ennek ellenére Bencével megálltunk egy talpalatnyi helyen, és ringatózni kezdtünk. A többiek egy asztalhoz menekültek. Hella éppen könyörgőn nézett Kolosra, aki csak elhúzta a száját. Hella egyértelműen táncolni akart. Ákos és Márk nyilván egymás szívatásával szórakoztatták Flóráékat. Kornél egy tálcával a kezében tért vissza.

A fejemet Bence vállára hajtottam. Mélyen belélegeztem az illatát. Kötelességemnek éreztem, hogy az emlékezetembe véssek minden apró részletét, ami hozzá köthető.

Mikor megint felnéztem, Hellával találkozott a tekintetünk. Mosolygott. Visszamosolyogtam.

Lehet, hogy igaza volt. Már rég össze kellett volna jönnöm Bencével, elvégre semmi sem szólt ellene.

Elhúzódtam tőle.

- Bence, figyelj csak, én...

A mondandóm félbeszakadt. A fiú, és rajta kívül mindenki más is a teremben, ledermedt. Szó szerint. Hiába szólongattam, ráztam a vállát, minden eredménytelen volt. Semmire sem reagált.

Kétségbeesve szaladtam oda a barátaim asztalához. Ők is mozdulatlanok voltak. Senki sem mozdult. Senki, kivéve engem.

A sírás kerülgetett. Mi történik? Nem drogozhattak be, hiszen még nem ittam semmit, és Bencén kívül sem táncoltam még senkivel.

Lehet, hogy összeestem, és most csak képzelődöm?

Ezekre a ki nem mondott kérdésekre hamar választ kaptam.

- Sértő, hogy nem engem választottál partnernek.