Életem, Halálom! |BEFEJEZETT|

27.

- Halló! – szóltam bele a telefonba. – Krisz?

- Igen. Kivel beszélek?

- Az én nevem Napsugár.

- Szerintem rossz számot hívtál. – Olyan hirtelen mondta ezt, hogy most már biztos voltam benne, tudja, ki vagyok. A nevem legalábbis nem ismeretlen számára.

- Nem, biztosan nem téves hívás. Bencétől kértem el a számodat.

- Ó, értem. – A hangja kelletlenül csengett. Engem is feszélyezett, hogy minden felesleges megszólalásomat kommentálja. Mi lesz itt, ha rátérek a lényegre? – Figyelj, szerintem ne raboljuk egymás idejét.

Ez igen! Ilyen nyíltan lerázni valakit!

Szerencsétlenségére nem adtam fel könnyen. Ahhoz túl sokáig halogattam ezt a beszélgetést.

- Csak egy kérdésem lenne. – Egyelőre, tettem hozzá gondolatban. – Ismersz egy bizonyos Szilvesztert?

- Sok mindenkit ismerek, de nem emlékszem mindenki nevére. Bocs, de így nem mondd semmit.

A hazugja! A hangja remegett, amikor ezt mondta. Szorosabban markoltam meg a telefont. Nem fogod ennyivel megúszni, nehogy azt hidd!

- Magas, hosszú fekete haja és sötétszínű szemei vannak. A bőre olyan fehér, mintha mindig sápadt lenne.

Krisz lélegzete elakadt egy pillanatra. Elégedetten nyugtáztam ezt. Nem olyan könnyű lekoptatni. Különösen azért, mert tudni akartam valamit.

Majd' megsüketültem, amikor újra beleszuszogott a mikrofonba, ezáltal bele a fülembe. Köszi!

- Azt hiszem, már tudom, kire gondolsz.

Helyes.

- Mit akarsz tudni róla? – kérdezte.

- Ahogy említettem, csak egy kérdésem lesz. Ez volt az az egy. Hogy ismered-e őt– válaszoltam.

- Úgy érted, telefonom keresztül egy, nem?

Ennyire átlátszó lennék?

Szöget ütött a fejembe, mi van, ha egyáltalán nem lepte meg a hívásom? Elvégre nem is játszotta olyan sokáig az ostobát, mint számítottam rá... Jaj, hát persze! Szilveszterrel nyílván fel voltak készülve erre az eshetőségre is! Ostoba vagy, Napsugár! Miért nem gondolkozol, mielőtt cselekszel?! Az egész annyira logikus! A srác most át akar majd verni valami átlátszó hülyeséggel, nehogy belekeverjem a volt megbízóját is.

Sokáig emésztettem ezt a tényt magamban, csak percekkel később válaszoltam.

- Igen. Valóban jobb lenne, ha a többit négyszemközt beszélnénk meg.

- Ahogy akarod. Sajnos azonban a héten nem alkalmas, el kell utaznom külföldre. Előreláthatóan két héten belül leszek újra elérhető.

- Rendben. Majd kereslek.

- Még valami! – szólt, mielőtt letettem volna. – Azt ajánlom, jól gondold át, mire vagy kíváncsi. Könnyen lehet, hogy a válaszaim össze fognak törni. És nemcsak a lelkedet, hanem az álombéli jövőképedet is.

Kinyomtam, a telefont az asztalomra hajítottam egy kupac könyv mellé. Hisztérikus nevetés tört rám. Ez teljesen abszurd!

- Nem tudtam, mi a kedvenced, ezért a legismertebbet választottam.

Aznap is suli után a fánkozóban vártam, hogy a szívemnek oly' kedves fiú megjelenjen. Szilveszter teljesen rabul ejtett. Bár még csak harmadik alkalommal találkoztunk, egy szál rózsával köszöntött.

- Jaj, köszönöm! Imádom a rózsát!

Az arcomhoz érintettem a virág puha szirmait. Olyan puhák voltak, mint Szilveszter léleksimogató hangja a lelkemben.

- Megölelhetlek? – Hülye kérdés volt, hiszen pár nappal ezelőtt gondolkodás nélkül megtettem. Pironkodtam is rajtam eleget utólag.

Kitárta karjait. Fekete ing és szürke nadrág volt rajta. Az ing hívogatóan megfeszült bicepszén. Megöleltem, megcsapott jellegzetes, jeges illata. Éreztem már valahol ezt az illatot...

...méghozzá a selyem anyagból készült topon, amit a bál utáni reggel találtam az estélyim alatt. Akkor a párnám alá rejtettem, és a mai napig ott is van. Miért van Szilveszternek olyan illata, mint az egyik ruhadarabomnak? Egyre csak gyűltek a megválaszolatlan kérdések, választ azonban egyikre sem fogok kapni. Legalábbis két hétig biztosan nem.

- Nagyon csendben, csak nincs valami baj?

Felnéztem abba a számos titkot rejtegető, szénfekete szempárba. Hogyan tudnék bármit is kideríteni róla, ha csak ránézek, és máris elalélok tőle? Lehet, hogy tényleg csak a saját időmet, mellesleg Kriszét is raboltam. Ez az egész nyomozósdi kezdte értelmét veszteni.

Pontosabban: kezdte volna, ha Bence nem keverte volna bele az anyám hirtelen halálának esetét. Ő is csak arra volt képes, hogy még egyet rúgjon belém, miután a legnagyobb szükségben magamra hagyott. Az iránta érzett gyűlöletem újra lángra kapott. Ha Krisz nem beszélt volna velem, biztosan képen nyalom Bencét a következő találkozásunkkor.

És itt volt még Krisz is.

Gondold át, mire vagy kíváncsi. Könnyen lehet, hogy a válaszaim össze fognak törni. És nemcsak a lelkedet, hanem az álombéli jövőképedet is.

A reménytelenség magja burjánzani kezdett bennem. Csak remélni tudtam, hogy ez nem azt jelenti, amire gondolok.

- Napsugár! – szólított az előttem álló fiú. – Biztosan minden rendben?

Amit ezután tettem, azt egy mélyről jövő ösztönnek engedelmeskedve cselekedtem; nem döntöttem el előre, hogy megteszem. Lábujjhegyre álltam, és gyengéden megcsókoltam a fiút. Ez a váratlan fordulat nagyon meglephette, mert először nem tett semmit. De mikor végre viszonozta a csókot, megkönnyebbültem, hogy nem tettem tönkre mindent, ami kettőnk között volt.

Az igazság az, hogy kezdtem beleszeretni Szilveszterbe.