Életem, Halálom! |BEFEJEZETT|

8.

Magam is kővé dermedtem – igaz, nem a szó szoros értelmében.

- Talán már el is felejtettél?

Másra sem vágyom! De amióta először hallottam ezt a hangot, nem tudok nyugodni.

- Mi az? Arra sem vagyok méltó, hogy rám nézz?

Abban a pillanatban jobban örültem volna, ha én sem tudok megmozdulni. Bele sem mertem gondolni, mi lesz, ha újra látom őt.

Átölelte a derekamat. Tarkómon éreztem a lélegzetvételét. Beleborzongtam a közelségébe. Elképesztő, milyen nagy hatást tett rám. Ha a közelemben volt, fizikai fájdalommal járt volna, ha nem érint meg.

- Napsugár...

A szemem megtelt könnyel, és keservesen zokogni kezdtem. Senki sem mondta még ki ilyen mérhetetlen szeretettel és gyengédséggel a nevemet, mint ő. Hátrafordultam, és magamhoz öleltem a fiút.

Furcsa érzelmek kerítettek hatalmukba, ahogy a karjaiban voltam. Egy ideig csak álltunk és öleltük egymást. Aztán lágyan ringatóztunk. Végül lassan keringeni kezdtünk, a forgások sorozata tánccá alakult. Kezemet a vállán nyugtattam, ujjainkat összefűztük. Az ő keze a derekamon nyugodott. Tökéletes volt minden lépés, egyetlen hibát sem vétettünk. Mintha táncra születtünk volna. Mi voltunk a tökéletes pár.

Nem akartam, hogy tovaszálljon ez a különleges pillanat. Tartottam a szemkontaktust, holott ő csak kifejezéstelen arccal bámult vissza rám. A szívem mégis nagyot dobbant, ahogy belegondoltam, milyen kedves velem. Sosem nézné ezt ki belőle az ember.

Fehér, bokáig érő zubbonyt, ezüst inget és ugyancsak fehér nadrágot viselt. Ébenfekete hajtincsei éles kontrasztot alkottak ezzel a viselettel. Azok a sötét szemek, az a semmitmondó tekintet... Teljesen a fiú rabja lettem.

Megálltunk.

- Csak az utolsó táncot szokták velem járni az emberek. Mert a végső tánc az enyém, csak az enyém. Még sosem volt rá példa, hogy valaki önszántából táncoljon velem. – Kézfejével végigsimított az arcomon, majd onnan le, egészen addig, míg a ruha útját nem állta. A szemei csillogtak. Elmosolyodott. – Milyen hevesen ver a szíved. Akár egy rémült kismadár.

Nyeltem egy nagyot. Ez a srác elveszi a józan ítélőképességemet, ha a közelemben van.

Mi sem bizonyítja ezt annál jobban, mint hogy a karjaiban ringok, és mindennél jobban vágyom arra, hogy megcsókoljon, és tovább érintse a testemet, ahelyett, hogy undorodva eltaszítanám, és segítségért kiabálnék.

Egyszer azt olvastam valahol, oda kell fújni a parfümöt, ahol azt akarjuk, hogy megcsókoljanak minket. A csuklómra és a nyakamra szoktam tenni belőle. Ezt ő is megérezhette, amikor váratlanul lehajolt, és belecsókolt a nyakamba.

Elégedetten felsóhajtottam. Kezemmel beletúrtam bársonyos, fekete tincseibe. A bőrömön éreztem, hogyan mordul fel élvezetében. Nem akartam, hogy abbahagyja, többet akartam érezni belőle. A magaménak akartam tudni – ahogy ő is azt akarta, hogy hozzá tartozzak.

Nem állt meg egyetlen csókocskánál. Forró csókokkal haladt lejjebb, követve kezének útját, mely még mindig a szívem fölött pihent. Amikor ajka a szívem egy pontját érintette, újra könnyek folytak végig az arcomon.

- Én... én... - Hiába próbáltam értelmesen beszélni, az érzéseim túlságosan zavarosak voltak. Megnedvesítettem az ajkamat. – Ki vagy te? Áruld el, kérlek!

- Gyönyörű vagy. – Elhúzódott tőlem. – Nem akarlak elveszíteni.

Ujjbegyével letörölte a pilláimon csüngő könnycseppeket. Felnyúltam és megsimogattam az arcát. Ujjbegyeimet végighúztam az ajkán. Elfordította a fejét.

- Nem. Nem akarlak megölni.

Lábujjhegyre állva adtam egy leheletfinom csókot az arcára.

A következő pillanatban már a hideg falat éreztem a hátam mögött, ő pedig előttem állt, centikre tőlem. Szapora légvétele elárulta, milyen heves érzelmeket váltott ki belőle az ajkam érintése.

- Kérlek, csókolj meg! Kérlek szépen! – Esdeklőn néztem rá, reménykedve, hogy megesik rajtam a szíve.

A hátam mögé nyúlt, és meglazította a ruha fűzőjét. Az anyag engedett, lejjebb csúszott, látni engedve csipkés melltartó bújtatott melleimet.

Ismét érezhettem ajka meleg érintését a bőrömön. Szó nélkül hagytam, hogy a fehérnemű egyik átlátszó pántját lecsúsztassa a vállamon, és a keblemre is jusson néhány elejtett csók. Földön túli érzés volt.

- Tudom, hogy mit érzel irántam. – Kinyitottam a szememet. A fiú szorosan ölelt magához. – Mondd ki!

- Szeretlek.

Megcsókolt.