Change (Befejezett) (Javítás alatt)

8.

Kelly szemszöge:
Az iskola. Talán én vagyok az egyetlen ember a földön, aki szereti ezt a helyet, és most nem az órák közti szünetekről beszélek, mivel akár hiszitek, akár nem azokat ki nem állhatom.
Hogy miért?
A szünetek alatt tudnak csúfolni, mert akkor nincs ott tanár, akinek a jelenlétében nem merik ezt tenni.
Most már értitek, hogy mi az oka annak, hogy ki nem állhatom a szüneteket?
És már kezdődik is...
– Na ide figyelj te kis szajha... – khm ...Layla King. Mindenki tudja, hogy a fél város végig ment rajta, de, ha szerinte én vagyok a ribanc, aki életében csak egyszer csókolózott, akkor respect neki, de tényleg – ...szállj le a pasimról. Ribanc.
Na várjunk csak...ez meg miről beszél?
– Layla. Tudod, csodálom, hogy ilyen bő szókinccsel rendelkezel, ami magába foglalja nyelvünk két legszebb, és legszofisztikáltabb szavait, mint a "ribanc", és a "szajha", és szinte már bálványozlak, amiért rájöttél, hogy az úgynevezett "pasiddal" töltöm az időm legtöbb részét, de megkérhetlek, hogy távozz? Tudod szeretném még átnézni ezeket a jegyzeteket – mutattam fel az irodalom füzetem.
Layla szemgolyója kidülledt, már-már kiesett a helyéről, végül felhúzta a szemöldökét (itt rájöttem, hogy végre felfogta a szavaim értelmét), és gúnyosan elnevette magát:
– Most már mindent értek.
– Örülök, most pedig ha nem haragszol... – kezdtem el ismételni, mire Layla megragadta a hajam. Oké...Úgy néz ki, ma valaki bal lábbal kelt fel...
– Azt hitted, hogy amiért Danielnek segítesz valami hülye feladatban, attól még igényt tarthatsz rá?
A hajhagymáim kezdték felmondani a szolgálatot, már épp sikítani készültem jobb megoldás híján, amikor valami isteni beavatkozás révén, megjelent Daniel. Azt hiszem most először örülök, hogy látom őt.
– Layla...te meg mit művelsz? – összevont szemöldökkel, és szúrós szemmel nézett a rib...mármint Layla-ra.
– Daniel, szia édes...– Jézusom az a magas hang, ezzel kínozni lehetne – épp beszélgettünk...öhm...De már végeztünk is, gyere szívem menjünk.
Azzal karon ragadta Danielt, majd már ment is volna, ha az az izomagyú, agykárosodott, totál hülye Daniel meg nem kérdezi, hogy jól vagyok-e?
Erre a kérdésre rib...Layla-nak megint felforrt az agyvize, és mint valami anyatigris, aki a kölykét védelmezi a szó szoros értelmében ráugrott Danielre.
– Danicica...miért őt kérdezed? Hiszen az előbb ribancozott le – kezd az agyamra menni a nyávogása...
Daniel nagy nehezen lehámozta magáról a főribancot majd így szólt:
– Layla ezerszer mondtam már, hogy ne hívj így – arca furcsa grimaszba torzult – másodszor meg, tudtommal nem vagyok a pasid, és nem szeretem hallani, hogy ezt terjeszted...harmadszor meg kérlek szállj le Kelly-ről, mert most én szeretnék vele beszélgetni, szóval tiplizz...
Az udvari szajha szeme a kétszeresére nőtt, úgy cikázott köztünk a tekintete mint egy elvadult pin pong labda, majd hátravetette festett szőke haját, és csípőjét rázva elsétált.
– Szóval...khm...miről is szeretnél beszélni?
**********
Folytatás következik...